Tahiti utópia

Vajon milyen lenne a világ, ha a trianoni békediktátum után Felvidék továbbra is Magyarország része marad, és sosem jön létre Szlovákia? Mi lett volna a szlovákokkal?

Michal Hvorecký regényében az erőszakos asszimiláció hatására kivándorló népesség a Csendes-óceán közepén, Francia Polinéziában, a Paul Gauguin által is oly festőinek talált Tahiti gyönyörű szigetén lel új hazára, távol a nyugati civilizációtól.

A híres diplomata, csillagász, költő, pilóta és tábornok, Milan Rastislav Stefánik vezényletével a Tátra és a Duna pokoli katlanából a földi paradicsomba érkező, szabadságra vágyó nemzet déltengeri álma azonban a magukkal hordozott tradíciók, az újjáéledő nacionalizmus és a kulturális különbségek kiváltotta összecsapások miatt hamar légvárnak bizonyul.

Kelet-Közép-Európa huszadik századi históriájáról, és a jelenét is meghatározó legrosszabb társadalmi beidegződésekről (nacionalizmus, antidemokratizmus) ennyire hátborzongatóan szórakoztató módon még sehol nem olvashattunk, mint ebben, az általunk ismert történelmet fenekestül felforgató utópisztikus-szatirikus regényben.