Séta a régi Székesfehérvárt [antikvár]

A felületes átutazót a szokásos vidéki magyar városképben talán csak a középkori bazilika hatalmas romjai és a barokk hangulatú kanyargó utcák ragadják meg Székesfehérvárt. Pedig ez a város sokkal többet rejt magában. Története: ezer év. A honfoglalókkal kezdődik, az Árpád-fejedelmek, majd 'királyok családi fészke, ahol legtöbbjük uralkodott, ahol Szapolyai Jánosig valamennyi királyunkat koronázták és ahol a legnagyobbak temetkeztek. A középkor első felében a magyar állami élet középpontja, a török időkben nagyfontosságú vár, amelynek birtokáért újra meg újra összecsapott a török és a császári hatalom. Azután az egyházi szinezetű újjáépítés egyik fontos gyújtópontja. A XIX. század elején az új magyar színészet otthona, a magyar drámaírást és Vörösmartyt adta a magára találó nemzetnek. A középkori város alakját, kiterjedését a mai belváros változás nélkül megőrizte. Északon a Ságvári Endre tér és az Ady Endre utca, nyugaton a Piac tér, keleten a Népköztársaság ut, délen a Vörösmarty tér határolta: minden oldalon széles csatornával és mocsárral. A mai belvárost körülvevő kerületek közül a Felsőváros déli fele (Budai külváros), a Palota- és Rácváros (Sziget) és az Alsóváros az Aszalvölgyi csatornáig (Új falu) a várat körülvevő fallal és vizesárokkal megerősített külvárosok voltak a XVIII. század derekáig. A mai Viziváros területét a mocsarak lecsapolásáig nagy részben víz fedte.A hajdani királyi főváros gazdagságából a törökkori harcok és még inkább a XVIII. századi lázas építkezések alig hagytak meg valamit. A régi utcák és a kis terek azonban szinte változatlanul fennállnak ezer esztendő óta. A körteformájú belvárost észak-déli irányban 4-4 keskeny, kanyargó középkori utca osztja fel, amelyek a középen nagy, kelet-nyugat irányú térbe futnak össze.