Ugyanolyan mások [antikvár]

NÉGY POGÁCSA TÖRTÉNETE ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETTNoha a történet az antológia utolsó, plusz egy szövegéhez. Szele Anna Fényre, Magyar! című írásához szolgált ürügyként, ami utána következett, feltétlenül ide, a kötet elejére kívánkozik.Amikor a szerző megírta e szöveget a vonatban talált négy pogácsa sorsáról, még nem tudta, milyen érzelmi lavinát indít el általa önmagában, azt sem, hogy olvasván őszinte elborza-dását a saját, érthetetlen viszolygásán, amelyet lelkében-tuda-tában egy mindennapi, mondhatni, szokványos látvány váltott ki, bennem is ugyanazt indítja el, és talán azt sem, hogy attól kezdve folyamatosan felteszi majd önmagának a kérdést: vajon mások hogy vannak ezzel?! Ám alig néhány napra rá, hogy a kérdés megfogalmazódott benne, máris egyértelmű ötletbe váltott át: mi lenne, ha a nálunk okosabbakat és írni is tudókat megkérdeznénk, ők mit éreznek, ha elesett embereket, a másságukból eredő hátrányt megszenvedőket látnak? Talán felidéznék magukban lelkük állapotát, és rövgest szavakba, mondatokba is foglalnák, vagy elküldenék a valamikor már megéltek alapján írásban kibuggyant érzelmeiket.E gondolatsor szülte az ötletet, hogy akár egy egész kötetre való írást gyűjthetnénk össze a témában. És azt is, hogy ha majd ezek az írások netán együtt lesznek, és sikerül egy igazi könyvben közkinccsé tenni őket, az abból származó bevétel csakis azokat illetheti meg, akiknek sorsa ezt az érzelemlavinát kiváltotta.A segítés szándéka vitt tehát rá, hogy 2016 júniusának végén felkérjünk számos, a kiemelkedően magas szintű művészi alkotásaiért eddig is méltó elismerést nyert magyar írót, ajánlja fel szellemi képességeinek, tehetségének egy kis szeletkéjét