Ferenczy Károly [antikvár]

Ferenczy Károly 1862 február 8-án született Bécsben. Atyja, szintén Károly, abban az időben a tiszai vasút bécsi igazgatóságának titkára volt. Később az első erdélyi vasút vezérigazgatója lett. Neje : Graenzenstein Ida, Károlyunk anyja, alig egy évvel Károly születése után, huszonnégy éves korában meghalt. Károlyon kívül egy gyermekük volt még: a két évvel idősebb Ferenc, a századforduló idejének ismert és kedvelt színműírója. A bánáti család, amelyből Ferenczy Károly származott, jómódú és művelt volt s a szülői házban a művészet sem volt idegen. Az apa érdeklődött a festészet iránt, olykor maga is rajzolt vagy festegetett, s baráti körben műértő számba ment. Volt egy kis képgyűjteménye, ennek hat darabját ki is állította azon a tárlaton, melyet 1888-ban Pulszky Károly rendezett a régi Műcsarnokban, magántulajdonban levő régi és modern képekből. Feleségében is volt némi művészi hajlam. Szerette és művelte a zenét, szívesen rajzolgatott és csinos képmásokat készített a család tagjairól. Sokáig úgy látszott, mintha mindebből semmi sem ragadt volna Ferenczy Károlyra. Művészi pályája későn indult. Nem tartozott azok közé, akikben valamely vágy vagy hajlam már korán uralkodóvá válik, s akik eleitől fogva a felismert cél felé tartanak. Először jogásznak iratkozott be, mint sok más, aki nincs tisztában magával. Jogászból minden lehet - mondták régen nálunk, s ezért a habozóknak a jogi tanulmány felelt meg legjobban ; mintegy elhalasztását látták benne a tulajdonképeni döntés idejének. Ferenczy jogászsága azonban nem tartott sokáig; úgy látszik, túlságosan fázott tőle. Az előadásoknak feléje sem nézett s inkább járogatott Pulszky Károly magántanári óráira, amelyeket az 1880-81-iki tanévben az Országos Képtárban tartott az olasz festészetről. Ez volt első jelentkezése a képzőművészet iránti érdeklődésének, de ez is csak rövid epizód maradt. Pulszky még a tanév befejezése előtt abbahagyta előadásait, mert nem igen akadt hallgatója, Ferenczyt pedig másfelé terelte sorsa. Atyja ugyanis birtokot szerzett Gavosdián, Krassó-Szörény megyében, s arra gondolt, hogy kezelését majdan Károly fia fogja átvenni. Károly tehát, a szelíd, engedelmes fiú, előbb a komjáti Wodianer-birtokon megszerezte az egy évi gazdasági gyakorlatot, aztán pedig Magyaróvárra ment, ott elvégezte a gazdasági akadémiát és mint okleveles gazda tért haza Gavosdiára.