Sánta Miriám

Részlet: "Ahogy erdőmélyben a sérült állat csörtet, s próbál megmenekülni, futok feléd, te vagy rejtekem, az üresség sortüze közben, hogy érintselek, mielőtt elfolyik tagjaimból minden erő, s lássalak, mielőtt elköltözik a szememből végleg a látvány."

Daphne Pheneos lányát, Daphnét kívánta Apholló, nem volt véletlen: föllobbantotta Cupido vad dühe. Nemrég győzte a déloszi isten a szörnyet csak le, s az íj közelében a kölyköt látta matatni: "elvetemült fickó! Mit akarsz te ilyen komoly íjjal?-szólt" csak az én vállam...

A múlt szellemei és a jövő kísértetei szólnak itt a jelenben, mind nagyobb körökben, a fallal szembeállított kislánytól a kollektív tudattalanig. Miközben elárul a test, kicsorbul a királyi fém, megfordul a giliszta a gyomirtós földben. És vissza. De vajon vissza lehet-e...