A magyar népzene keleti kapcsolatai

A magyar őstörténet nyelvi és zenei szempontból sajátos kettősséget mutat: a magyar nyelv a közfelfogás szerint a finnugor nyelvcsaládba tartozik, míg a népzene számos honfoglalás előtti rétege török népekhez kapcsolódik. Ez a jelenség korán felkeltette népzenekutatóink figyelmét, elég Bartók Béla, Kodály Zoltán, Járdányi Pál, Vargyas Lajos, Vikár László vagy Dobszay László munkáit említeni. Hamar megkezdődött a terepmunkákkal hitelesített helyszíni kutatás is, ezek közül a legjelentősebb Bartók 1936-os törökországi gyűjtése, melyet Vikár László és Bereczki Gábor 1957-1978 közötti Volga-Káma vidéki gyűjtése követett. 1977-től ezekhez csatlakoztak Sipos János török, azeri, türkmén, karacsáj-balkár, kazak, kirgiz, navahó és dakota népek közötti gyűjtései. A kötet a saját gyűjtések mellett más kutatók anyagaira is támaszkodva a világon elsőként kísérli meg a Kínától Kelet-Európáig terjedő hatalmas területen élő török nyelvű népek és zenéik összehasonlító bemutatását. A magyar olvasó számára különösen fontos, hogy pontosabb képet kaphat népzenénk keleti kapcsolatairól. Számos magyar népzenei rétegről derül ki, hogy melyik török népnél található meg elszórtan vagy éppen alapvető zenei stílus formájában. A kötet jelentős állomás a magyar népzene keleti kapcsolatainak feltárásában is.

Sipos János Szabolcsi-díjas népzenekutató, a Zenetudományi intézet tudományos főmunkatársa, az MMA akadémikusa és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Fő területe a török népzenék összehasonlító kutatása és a magyar kapcsolatok feltárása. Több mint százórányi videó- és hangfelvétele, valamint publikációi megtekinthetők a www.zti.hu/sipos weblapon.