Stepping Up - Beth felnő

Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.
Ezentúl másképp lesz.

Sunday Times Bestseller
Richard and Judy Book Club

Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.

Aztán egy reggelen tótágast áll a világa - egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért - nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.

Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmakacsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helyt állni.

Sarah Turner előző könyve a Sz@ranyu naplója. Devonban él férjével és három fiával. Mamablogja váratlan sikere óta főállású író. Nem kávézik, és nem szereti a cápás filmeket.
Facebook, Instagram, Twitter: @theunmumsymum

"Ez a könyv csupa szív és humor. Egyetlen oldal leforgása alatt váltottam nevetésből könnyezésbe. Bölcs, örömteli, és nagyon-nagyon vicces - ez egy olyan könyv, amit habzsol az ember, amit másokkal is megoszt, és amit hosszan ízlelget. Imádtam." - Katie Marsh, az Unbreak Your Heart szerzője

"Szívmelengető és szívszaggató. Csupa meleg szeretet és gyermeknevelési humor Turner éleslátó stílusában. Ez egy olyan könyv, ami darabokra töri az ember szívét, miközben ellenállhatatlanul magába bolondítja." - Katy Collins, a Best is Yet to Come szerzője

"Micsoda fantasztikus egy olvasmány! Könnyekre fakasztott. Ez a könyv az elevenembe talált, és nem eresztett. Minden megvan benne: a szeretet, a humor és a szeretettel, élettel és veszteséggel kapcsolatos zseniális meglátások. Ez a történet egy érzelmi hullámvasút, amire mindenképpen érdemes felülni!" - Sarah Pearse, A szanatórium szerzője

"Ez a könyv egy szívettépő diadalregény - bölcs, szellemes és lenyűgözően emberi." - Isabelle Broom, az Ezer csillag közül te szerzője

"Tegyél le mindent, és olvasd el ezt! Humoros, gyengéd és mély emberismeretről tanúskodik. Imádtam, imádtam, IMÁDTAM!" - Cathy Bramley, a Lemon Tree Cafe szerzője

"Megható és gyönyörűen elmesélt történet a gyermeknevelésről, de nem abban a formában, amire számítanánk. Egyszerűen imádtam." - Gillian McAllister, a Bármit, csak ne az igazat! szerzője

Idézetek a kötetből

„Elmentem, és vettem egy könnyezőpálmát és egy mustársárga bársonyhuzatú fotelt, hogy valamivel felnőttesebbé varázsoljam a gyerekszobámat, de amikor Jory segített nekem felújítani, a mennyezetet elfelejtettük kifesteni, és most, amikor az ágyamban fekszem, még mindig látom a régi ragasztónyomokat azon a helyen, ahova J poszterét raktam a Five-ból. J néhányszor majdnem szívbajt hozott rám, amikor az arcomra zuhant a mennyezetről az éjszaka közepén, de mindig visszaragasztottam, és évekig onnan bámult le rám azzal a vagány szemöldökpiercingjével. Gyorsan rákerestem a neten, és kiderült, hogy Jason Paul „J” Brown már negyvenkét éves. És az S Club Bradley-je is már majdnem negyven. Tényleg ideje lenne elköltöznöm otthonról.”

„Úgy döntöttem, azt csinálom, amit mindig szoktam, amikor maga alá temet a feladatok sokasága: semmit.”

„Emmy nem sokkal a baleset előtt küldött egy videót Pollyról és két barátnőjéről, amint egy TikTok-videóban táncolnak haspólóban és melegítőnadrágban. Mind a hárman úgy néztek ki, mint Sporty Spice, csak vastagabb szemöldökkel. Amikor megemlítettem, Polly még csak nem is tudta, ki az a Mel C, és ettől azonnal kilencvenhét évesnek éreztem magam.”

„Én kínosan érzem magam, soha nem azt mondom, amit kellene, és soha nem sikerül teljesen beilleszkednem.”

„Felidéztem az összes komoly beszélgetést, amit anyával folytattam kamaszkorom során, hogy eldönthessem, hogyan csináljam. Egyelőre odáig jutottam, hogy karba fontam a kezem, és vádlón felvontam a szemöldököm”

„Te egy senki vagy. Én lennék az első, aki beismeri, hogy nem sikerült mindent tökéletesen csinálnom, amióta átvettem Polly és Ted felügyeletét, de Isten a tanúm, mennyire igyekeztem. És az unokahúgom még ennyi idő után is azt gondolja, hogy csak próbálok úgy tenni, mintha érdekelnének.”

„Hogy nem vettem észre, hogy ekkora teherré váltam? Nagyon sok problémát okozott volna. A szokásos drámázás volt. Ez vagyok én, nem? A jó öreg, buta, drámázós Beth.”

„Harmincegy éve mondogatta nekem, hogy „hát, legalább mindent beleadtál, drágám”, amikor mindketten tudtuk, hogy nem adtam bele mindent, bármi is az, amibe bele kellett volna.”

„– És mi a véleményed a feministákról, Albert? – kérdeztem.
Idős szomszédunk előrehajolt.
– Az igazat megvallva, rettegek tőlük.”

„Régebben úgy gondoltam, hogy a pokol olyan lehet, mint józanul lődörögni egy éjszakai szórakozóhelyen, ahol drum’n’basst játszanak, de tévedtem.”