MANIAC

Az emberek megunták a normalitást. Egy szívként üvölt a világ, amikor a Túlélők Kupája elstartol.
Vérrel, brutalitással és hideg fejjel vonulnak háborúba a sofőrök, ahol az egyetlen szabály: győzni - bárhogyan.
Kevesen tudják, hogy az ár elképzelhetetlenül magas. Minden nemzet zászlaja mögött egy tulajdonos áll, és egy maffiacsalád. Itt nem számít pénz, szabály vagy emberélet. Csak a győzelem.
Ebben a világban a sofőrt aranyba forgatják, a nőket pedig státuszszimbólumként tartják. A legnagyobb íratlan szabály: ha hozzáérsz ahhoz, ami a másé, akkor halott vagy.
Julian nemhogy hozzáért... beleszeretett.
Nincs annál szebb, amikor egy regényben berobban az elrendelt kapcsolat. Küzdhet ellene a szereplő, karmolhat, nyomhatja a gázt ész nélkül... az olvasó mégis tudja, hogy létrejön.
A Maniac világában nincs cukormáz. Itt már szeretni is eredendő bűn. Gyengeség. Julian feleséget vett - kettőt kapott, és a papíron, csak az egyik az övé. A legnagyobb gyengesége lesz a legnagyobb ereje: átverekedni magát az összes maffiafalkán, hogy joga legyen érezni... és megtartani.
...isten óvja az alvilágot, amikor ez a hideg stratéga számításba illeszti az érzelmet, mint
változót.