Víz alatt temetetlen

Ladányi Mihály kétszeres József Attila-díjas költő méltánytalan, nem természetes halálának története ez a könyv, egyúttal élete utol-
só tizennégy esztendejének - amelyet élettársaként vele töltöttem - krónikája, emlékeim tükrében. A megírása nagy bátorságot igényelt tőlem. Tőlem, aki semelyik hivatásos vagy félhivatásos erőszakszervezethez nem tartozom, nem tartoztam, valódi civil újságíró, többkötetes költő, könyvkiadói szerkesztő, Ladányi-élettárs, Ladányi-barát, Ladányi költői követője vagyok. Nagy bátorságot igényelt, hiszen mióta világ a világ, a civil újságírókat, költőket könnyűszerrel tehették tönkre és ölték meg hivatásos erőszakszervezetek.
A könyv nemcsak Ladányi irodalomtörténet-írás számára nélkülözhetetlen, hiánypótló, csak általam megadható, még sehol nem
publikált, hiányzó életrajzi adatait, még sehol nem publikált fotóit, utolsó tizennégy éve számos versének genealógiáját tartalmazza,
hanem egyúttal akarva-akaratlan vádirat is a halálát okozó nem civilek - akiket végig e könyvben tetteseknek, elkövetőknek nevezek - ellen.
A tettesek, az elkövetők erőszakszervezeteit nem nevezhetem meg, hiszen titkos tevékenységükből fakadóan nem hagyták ott a
névjegyüket, szakszerűen titkolták a kilétüket. Sőt, idővel arról is meg akartak bizonyosodni, hogy ama tizennégy évben nem jegyez-
tem-e föl sorban egymás után az összes Ladányi-eseményt, mert ezt végigolvasva még a laikus civilek számára is kiviláglott volna,
hogy erőszakszervezetek tettesei, elkövetői okozták Ladányi halálát, nem csupán véletlenek összjátéka, nem csupán ,,rájárt a rúd".