Cigánylélek

"Kalapos Zoli boldogsága: Talán nem túlzás azt állítani, hogy az őszi könyvpiac egyik feltűnő kiadványa lehet Borzák Tibor újságíró Cigánylélek című kötete, amely szinte enciklopedikus foglalata a cigány kultúrának, szinte hatalmas tárházát kínálva egy nép szokásainak, hagyományainak, gondolkodásmódjának. S rendkívüli érzelmi töltetet ad mindennek a könyv főhőse, egy Kusturica-film hősének is beillő soltvadkerti kártyavető gáborcigány, Kalapos Zoli, aki mesél és csak mesél az ő világáról, benne egy oltárszobáról, amit még megyéspüspök is megáldott. A Cigánylélek olvasása közben óhatatlanul is felötlik Lakatos Menyhértnek, a hetvenes években megjelent Füstös képek című cigánytérképe, amely könyvet a magyar cigányság Száz év magányaként emlegették. Lehetne persze Nyolcszáz év magány is, ennyi ideje élnek a cigányok magányosan Európában. Lakatos Menyhért úgymond, belülről rajzolta meg népének lélektérképét, Borzák Tibor kívül igyekezett megtenni ugyanezt. Nem kis szerencséjére rátalált egy szinte már ikonikus soltvadkerti cigányemberre, a csavaros észjárású, halk szavú, misztikus hangulatú oltárszobát építő, ujjain annyi aranygyűrűt viselő „amennyi csak ráfér” kártgyavetőre,a csak Kalapos Zoliként ismert Sztojka Zolira. Hőse nem kis meglepetésre nyakig meríti életének krónikását a saját és népének világában, megismertetve vele hagyományaikat, magával cipelve a csatkai búcsúba, a dabasi lóvásárba, a soltvadkerti cigánymisére, bemutatva neki cigánylakodalmat, cigánykeresztelőt, cigányvirrasztást és temetést, gyásztörést, a romani krist, a cigány törvénykezést. Kalapos Zoli életsebekkel is borított életmeséjét interjúk övezik, melyeket a szerző dr. Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a cigánypasztorációval foglalkozó Hofher József plébánossal, dr. Forray Katalin romológussal, s a költő, író, műfordító Rostás-Farkas Györggyel. E beszélgetések sajátos bédekkerként szolgálnak egy előítéletekkel övezett világ őszinte és hiteles bemutatáshoz. A Cigánylélek bizonyosan új szempontokat kínál majd a cigány kultúrához való közelítéshez, az előítéletek lerombolásához kevés lesz, de ez nem is ennek az újabb füstös képeknek a feladata, legfeljebb hozzátehet majd, talán nem is keveset. Létezik egy cigány teremtésmítosz, mely szerint "Ugyanannak az Öregistennek vagyunk a teremtményei". Ezt variálta Choli Daróczi József, aki azt írta valahol, hogy a cigányok is ebből a földből nőttek ki. Illik is megismernünk a mellettünk élők kultúráját az elfogadásukhoz, s persze, igaz ez a másik oldalról is. A Cigánylélek segít a megismerésben, de az elfogadásuknál még erősebbek az előítéletek, de az csupán az első benyomásra igaz, hogy ez a könyv ennek a népnek a különcségét, az extremitását, kuriózum jellegét erősíti. Lesz majd, akit eleinte zavarhat és kivagyiságnak tartja a főhős a kőoroszlános, aranyfeszületes, cigányzászlós, térfigyelőkamerás házát, feltűnő ékszerviseleteit a karvastagságú aranyláncokkal, aranygyűrűkkel, de a kötet helyreteszi ez ezzel kapcsolatos érzéseket is. Mert hát ilyen a gáborcigányok világa, melyben tetten érhető Kalapos Zoli boldogsága. S ezt a világot hozzák elénk a szír származású fotóművész, Bahget Iskander remekbe szabott, olykor szociográfiai ihletésű fényképei, melyek fokozzák a Cigánylélek különlegességét. Cigányvilágról, cigánylélekről régen láttunk már ilyen képanyagot, melyből Borzák Márton stílusos odafigyelésre késztető a könyv- és borítótervet álmodott meg."