Vékony jégen - Rólad-Neked könyvek

Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben.

Az edzője keményen fogja, igykeszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.

Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól...




„Fel fogjuk írni a betegeknek receptre.”

„Alig tudtam letenni. Magával ragadtak a kedves, szerethető szereplők és a történet vonalvezetése, ami az anorexia cseppet sem könnyű témáját karolja föl. Érezhető, hogy a saját élményen túl szakmai felkészülés előzte meg a könyv írását. Nagyon érzékletesen mutatja be az egyéni és családon belüli kontroll, határok és felelősség témakörét. A Vékony jégen-ben szemléletesen, hétköznapi példákon keresztül jelenik meg Lina testi-lelki bántalmazása, szülői szerepbe kerülése, túlzott felelősségvállalása, kontrollvesztesége az élet fontos területei felett és határainak semmibevétele. Kötelező olvasmány mindazoknak, akik nem szakmai könyveken keresztül szeretnének bepillantást nyerni az evészavarok dinamikájában.”
Gyányi Andrea
klinikai szakpszichológus

„Gyanakvóan szoktam kézbe venni az evészavarban érintettek beszámolóit saját betegségükről, mert nem mindig sugároznak pozitív üzenetet, hanem néha megrekednek a saját különös betegségük dédelgetésénél, egyfajta ál-identitás jegyében. Ilyen alapon szerveződnek azok a nagyon ártalmas, betegek által fenntartott honlapok is, amelyek nem a változást serkentik, inkább az anorexiás állapot fenntartását szolgálják. Amikor kézbe vettem ezt a könyvet, annyira magával ragadott, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását. A szerző olyan érzékletesen és éretten ír, hogy az lenyűgözött. Hitelesen írja le az evészavarok háttértényezőit, buktatóit, csapdáit. Ebből a briliáns írásból sokan magukra ismerhetnek, és lendületet kaphatnak ahhoz, hogy a kezelést vállalni tudják. Igen sokat jelenthet a szülőknek is, akik nélkül a terápia sokszor nem lenne sikeres. Melegen ajánlom tehát e könyvet azoknak, akik kínlódnak még az evészavarukkal, a szülőknek, akik mindent elkövetnének a gyermek érdekében, csak még nem látják, hogy merre menjenek, aztán azoknak, akik környezetében van ilyen gyermek, és persze a tanároknak, hogy ismerjék fel ezeknek a zavaroknak a természetét, továbbá a szakembereknek is - egyszóval mindenkinek.”

Túry Ferenc
pszichiáter

Interjú Keszthelyi Gréta Katával
Honnan jött az ötlet, hogy könyvet írj?

Amióta megtanultam írni, azóta arról álmodtam, hogy egyszer kiadják a saját könyvemet. Mindig történetekben látom a világot, általában egyszerre több is játszódik a fejemben. Folyamatosan azon jár az eszem, hogy azt, ami éppen velem történik, hogy lehetne egy sztorivá átalakítani. A Vékony jégen esetében az adta az ihletet, amikor az unokatesómékkal elmentünk korizni a csepeli Jégfolyosóra 2018 decemberében. Az egyikőjük próbált megtanítani nekem egy egyszerű lépést a jégen, én pedig emlékszem, hazafelé tartva arra gondoltam, hogy kéne írni egy történetet egy lányról, aki műkorcsolyázik, és van egy edzője. Ez volt az alapkoncepció, amit elraktároztam a többi történetmorzsa közé a fejemben, de aztán később elkezdtem vele komolyabban foglalkozni, és úgymond ,,kibontani" a sztorit.

Mi segített az írásban?

Leginkább a saját tapasztalataim; az, hogy a könyvben leírtak egy részét én is átéltem, így nem volt nehéz Lina fejébe átkonvertálni a saját érzéseimet és gondolataimat. Továbbá megismertem olyan embereket, akikről egyből tudtam, hogy őket valahogyan szerepeltetnem kell a történetben, és az ő karakterük egyszerűen vitte előre a cselekményt, mert írás közben szabályosan életre keltek. Ezen kívül a színes post-iteknek, matricáknak és újságkivágásoknak is jelentős részük volt az írás folyamatában.

Te is korcsolyázol? Ha nem, milyen sportot űzöl?

Én nem korizom, legalábbis nem olyan profi szinten, mint Lina. Télen amikor csak tehetem, elrángatok valakit magammal egy jégpályára, de a legtöbb, amit el tudok mondani a korcsolyatudásomról, az az, hogy legtöbbször ,,nem veszítem el az esetlenségemet" a jégen. Ettől függetlenül imádom ezt a sportot, mert gyönyörűnek tartom, és csodálok mindenkit, aki műkorcsolyázik. Nekem a jóga a nagy szerelmem, szinte minden nap szakítok rá időt, annyira szeretem. Amikor pedig éppen nem jógázom, akkor edzőteremben edzek, de nagyon szeretek úszni és biciklizni is. A sport nagyon fontos a számomra, nem tudnám nélküle elképzelni az életemet, ezért minden napomba belecsempészem valahogy.

Nehéz témák kerülnek elő a könyvedben, mint a kamaszkori megfelelni vágyás, a mozaik családban élés nehézségei, az evés- és testképzavar. Miért érezted fontosnak, hogy írj ezekről a témákról?

Hosszú ideje foglalkoztatnak a nagyon mély és nehéz témák, amik jelen vannak a társadalmunkban. A családon belüli erőszakot azért szerettem volna megjeleníteni, mert sajnos döbbenetes számban fordul elő, minden egyes társadalmi rétegben, csak éppen van, ahol magasabb a kerítés. A testképzavar, mint olyan, különösen közel áll hozzám; amikor én magam is belecsúsztam, szerettem volna legalább az írás idejére ,,átruházni" valaki másra, így jött létre Lina. Engem érdekel minden, ami pszichológia, minden, ami kemény, de igaz. Nem szerettem volna egy klasszikus, vidám lányregényt írni. Nekem kell a mélység, kell a drámaiság, a durva, de valóságos jelenetek, én így vagyok összerakva.