EPIC 1 - Az első küldetés

Hat diák közös tanulócsoportba kerül a Rudiban, azaz a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetében.

Sádi, Röfi, Márkó, János, Zuzu és Alma Peti, vagyis a B Team tagjai kezdetben idegenek egymás számára. Ez az iskola tényleg az életre készíti fel őket, bár arról még sejtésük sincs, hogy ez pontosan mit is fog jelenteni.

Az órákon olyan módszereket használnak a fiatalok nevelésére és képzésére, amelyeknek a törvényessége is kétséges, ráadásul a tanulócsoport a tanév indulása után nem sokkal óriási kalamajkába keveredik.

Fogalmuk sincs, hová tart a történetük, de azt ösztönösen megérzik, hogy a slamasztikából csak összefogva, egymásban megbízva, egyszersmind a felnőttek világával szembefordulva tudnak kimászni.

---

Irrelevánsak vagyunk a gyerekeink generációjának - Interjú Szabó Tibor Benjáminnal

Az EPIC debütáló részét, Az első küldetést nagyon pozitív figyelem övezte, szerették a modern köntösbe, díszletekbe helyezett klasszikus kalandregények/filmek eszköztárával és üzeneteivel játszó regényt mind a kamaszok, mind pedig a felnőtt olvasók. Hét évet kellett várni a folytatásra, de végre elkészült.

Az EPIC egy tehetséggondozó iskolába összegyűjtött csapat tagjainak kalandgyűjteménye - ha egyszerűsíteni akarunk. Talán az az egyik legnagyobb erénye, hogy olvasóként elhisszük, hogy ezek velünk is megtörténhetnének. Mitől kalandregény ez a mégis nagyon mai történet?

Saját gyerekkori olvasmányélményeimet próbáltam megtalálni ebben a világban, leginkább a Szíriusz kapitányt. Valaminek a kinyomozása, valami kincsnek a megkeresése biztos, hogy része a kalandosságnak. De közben a szereplőim jól tanulnak, és használják is a felkészültségüket. A történet akaratlanul is azt üzeni, hogy érdemes megszerezni az ismereteket, mert sose tudhatod, mikor jön jól például az, ha érted a matematikai megállási problémát.

Az első részben is van minden: egy nemzetközi összeesküvést próbálnak leleplezni, ősmagyar misztériumok, műkincsrablás –mindez ismerős budapesti és környéki környezetben. Merre kanyarodik a fiatalok sorsa?

Az EPIC tényleg olyan, mint egy kalandfilm a 80-as évekből. Emlékszel A Nílus gyöngyére? Ott keresték az Al Dzsohara nevű kincset, amiről aztán kiderült, hogy igazából nem drágakő, hanem egy ember. A szereplőim, miközben egy ezoterikus mozgalom után nyomoznak, valami hasonlóval szembesülnek. És több szereplő a saját démonaival is küzd végig. Keresik a helyüket, az identitásukat.

A kamaszok a legkegyetlenebb bírák, ha nem hiteles, a sarokba vágják a könyvet. Miket tanultál te, miközben építetted a regényvilágot?

A Z generációnak semmilyen kapcsolódása nincs már a szülők világához. Ez nem csak nyelvi kérdés. Leginkább azt tanultam vagy tapasztalom, hogy teljesen irrelevánsak vagyunk a gyerekeink nemzedéke számára.

Nagyon különbözőek a karaktereid, mindegyikük nagyon más környezetből érkezett, ez nyelvileg is erősen megmutatkozik. vannak előképei ezeknek az alakoknak? És melyikbe írtad bele leginkább magad?

Sádit ismertem személyesen. Röfit is. A valóságban talán nem voltak ennyire kivételesek, de őket hallottam beszélni. Mindig Zuzu szerettem volna lenni. Mármint, nem lány, hanem ösztönpszichológus. De másképp alakult. Nem írtam bele magam a regénybe. De nem rossz ötlet, talán a sorozat záró részében lesz majd egy mellékkarakter, egy amolyan könyves bölcsész-féle. Tuti meg fogják ölni.

KV