Lila lánggal ég a rét

Igen nagy merészség kell hozzá, hogy valaki több évtizednyi, sőt, talán egy teljes évszázadnyi vershagyományt megkerülve lépjen lírai művekkel a nyilvánosság elé. Elfogadott képzeteink szerint a témavilágok mellett a formák, hangütések és dallamok is korfüggőek, és hitelesen és korszerűen közölni valamit csak az "érvényes", vagyis az előző nap használt, még fülünkbe csengő forma-hang-dallamvilág enyhe továbbhajlításával lehet.
Simó Edmund olyan döbbenetesen egyszerűen szólal meg, mintha tegnap még Arany Jánossal vagy Rabindranáth Tagoréval poharazgatott volna. Átléptet minket valami meztelen időtlenségbe, oda, ahol csakis az alapkérdéseken, életen, halálon, szerelmen, természeti jelenségeken és emberi becsületen érdemes meditálni. A boldogságon, mely legszebb vágyaink szerint, ha csak néhány kortyintás erejéig is, de minden embernek jár.
Nem ő kereste meg a kiadót, hogy kötetbe rendezné a verseit, a kiadó kereste meg őt, hogy kiadhassuk a műveit. Köszönjük, hogy ez megvalósulhatott!

Kállay Kotász Zoltán