Civilben (zsebre gyűrt glóriával)

Zöldy Pál sokirányú, többrétegű munkásságában eddig néhány prózakötet adott hírt az irodalmárról; most a szerző lírai, sőt lírikusi énje mutatkozik meg. A Civilben című kötet lapjain műfaji mintázatában sokszínű, esztétikájában ugyanakkor izgalmasan egységes anyag áll össze eleven egésszé. Gyönyörűek a prózai, avagy prózaverses futamok ("Ülök a parton, egyedül. Ki tudja, hány hidat vertünk már, mióta a tengert keressük."), de epigrammatikus kisszerkezetekbe is komoly poézis (és olykor epikai esszencia!) tömörül; és az aforisztikus ráismerések is a rátalálás evidenciáját nyújtják ("Amint / bezárod: / kívül maradtál. / Ha belül vagy: / kinyithatod." - "Ami elmondható / az valahogy mindig / a kapun kívül történik. / A kimondhatatlant / csak kimondhatatlan érintheti."). Az esendő személyesség és a mitikus egyetemesség, illetve a makro- (Élet, Halál, Isten) és mikrotávlatok (hangyák) összevillantása is emlékezetes; és tetszetősek az allúziók, a bibliai reminiszcenciák és parafrázisok. Mintha valaki úgy készítene számvetést, hogy lélegzetről lélegzetre műfajt vált, szempillantásonként stílust cserél, évszakok közeiben új és új évszakot delejezve saját birtokká. Ez a saját birtok viseli tehát a Civilben címet, de csak azért, hogy az olvasó is tulajdonának érezhesse kincseit.