Menedék [nyári akció]

A szoba és a Hívnak a csillagok című New York Times bestsellerek szerzőjétől

"olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék"
Margaret Atwood

Három férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget felé, amelyet vezetőjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti őket.

Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja, hogy hagyja maga mögött a bűnös világot. Magával visz két szerzetest - az ifjú Triant és az idős Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra, ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer madár él. Isten dicsőségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy efféle elhagyatott helyen?

"Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a szereplőkből. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az, mint eredetileg hitték volna." - Margaret Atwood

"A Menedék földöntúli, meditatív légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon, milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek szenteljük. (...) Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három szereplője belakja saját szerepét. A sziget erőforrásainak ostoba elpusztítását korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplőket a jelenkori krízisek szimbólumává degradálni. (...) A hatás elragadó, néha felkavaró és végső soron döbbenetes." - Washington Post

"Meglepően ellenállhatatlan és lebilincselő kaland, (...) a részletes, bensőséges történetfűzés csodája. (...) Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a lehető legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelől, melyik mellé szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte egy negyedik szereplő, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció klasszikusai közé." - Historical Novels Society

"Időszerű allegória, amelyben három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. (...) Bár a szöveg tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelműbbek." - Observer

"A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvető emberi szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében, Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szűk tereket, hogy végül már univerzális mélységeket foglalnak magukba. (...) A Menedék elgondolkodtató és gondolatébresztő, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet - különösen nehézségek felmerülése esetén - aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és aközött, ahogyan élünk."
- Book Page

"A sziget Donoghue regényeinek egy közös vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szoba erre a nyilvánvaló példa, de a Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülőszobán játszódik a spanyolnátha idején, A csoda pedig egy házban. (...) Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is tudta, a katolikus regény tökéletes szűk környezetet kínál, amelyben meg lehet vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és - ez esetben - a barátság kérdéseit." - Spectator

"Nagyszerű olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az őrület kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent embernek lenni." - Brooklyn Rail

"Nyomasztó a huszonegyedik századi élet? Azt kívánjuk, bárcsak eltűnhetnénk, akár csak pár órára is egy régebbi, egyszerűbb, tisztább életbe? Nos, nem sok tisztább hely van, mint egy kivételesen barátságtalan sziget Írország nyugati partjainál, amelyen csak egy hatalmas lundakolónia él, valamint három súlyos felszereltségi problémákkal rendelkező hetedik századi szerzetes. Az ír-kanadai Emma Donoghue (A szoba, A csoda) zseniálisan kivitelezett, minden ízében lebilincselő új regényében egy Artt nevű istenfélő utazó tudós pap álmot lát, miszerint keresnie kell egy mindentől távol eső szigetet, amely nem áll kapcsolatban a bűnös és tunya modern világgal, és ott kolostort kell építenie. Minimális felszereltséggel vág útnak ("Isten majd ád mindent", vallja), és magával visz két meglepett, de hozzá hű tanítványt: a furcsa, de tengert ismerő fiatal Triant és a harcban edzett, idős korban megtért Cormacot. Csónakban ülnek, iránytűjük csak a hitük, és felfedezik a ma Michael-