Lilaakác utca

Iclal Aydin nem csak amiatt ismert és népszerű nálunk, Magyarországon, mert ő a szerzője a világszerte közel egymillió példányszámban elfogyott regénynek, A három nővérnek. Iclal a műve alapján készült, azonos című tévésorozatban elvállalta az egyik főszerepet. Így a TV2 közönsége Nesrin asszonyként ismerte meg. Iclal most már inkább írónőnek tartja magát, s A három nővér befejezése óta nem vállalt sorozatszerepet. Viszont írt egy újabb könyvet. A Lilaakác utcát, ami méltó utódja A három nővérnek s a folytatásának, a magyarul szintén megjelent Búcsú Ayvaliktól című kötetnek.
Ebben a regényben Törökország harmadik legnagyobb városába, a sokszínű Izmirbe kalauzol el minket az írónő. Ezen belül is a Lilaakác utcába, melynek lakóit Törökország s Európa más-más tájékairól sodorta oda az élet. A Lilaakác utcában barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek. Együtt nevetünk és sírunk is a főszereplőinkkel. Iclal rendkívül vizuálisan s érzékletesen ír. Nem csak látjuk magunk előtt a konyhákban készülő süteményeket, szinte az illatukat is érezzük. És ugyanez igaz a környéken mindent benövő akácfákra is.
Az idilli lét azonban túl hamar véget ér, s a főhőseinket elsodorja egymás mellől az élet...
A Lilaakác utca egy keserédesen szép történet a szeretetről, a valódi s a csak képzelt szerelemről, az igazi, soha el nem múló barátságról, az elengedésről, az elmúlásról. És arról a helyről, amit az otthonunknak hívunk. Amit elhagyhatunk ugyan, de ami soha nem hagy el minket...