A Helios-katasztrófa

"Apától születek. Kettéhasítom a fejét."

Ezekkel a drámai mondatokkal indul a regény, Pallasz Athéné mítoszának modern újraértelmezése. A helyszín ezúttal nem az ókori Olimposz hegye, hanem egy svéd kisváros, ahol a tizenkét éves Anna apját mentőautó szállítja be a pszichiátriára. A kislányt előbb egy kedves szomszéd fogadja be, majd egy pünkösdista nevelőcsaládhoz kerül, ahol furábbnál furább rokonokról gondoskodik, és általános meglepetést okoz azzal, hogy görögül szólal meg. Az apja utáni vágyakozás azonban lassan felőrli az erejét, és mély depresszióba esik.

Néhány évvel később Anna már maga is egy mentális betegeket befogadó kórház lakója. "Tud segíteni, hogy meghaljak?" - kérdezi az orvostól. Hamarosan világossá válik, hogy a kislány egyetlen lehetőségét a gyógyulásra az jelentené, ha újra találkozhatna az apjával. A kérdés csak az, vajon életben lesznek-e még akkor?

A hallgatag lány és a különös, lelki beteg apa motívumai ismerősek lehetnek Knausgard magyar nyelven megjelent előző könyve, az Isten hozott Amerikában lapjairól. Ez a kisregény azonban még filmszerűbben ábrázolja az eseményeket. Megrázó elbeszélés és szenvedélyes könyörgés az érzelmi közelségért, egyszerre szívfájdító és meghatóan gyönyörű.

Aki szerette Linda Boström Knausgaard előző regényét, az Isten hozott Amerikábant, az szeretni fogja hamarosan megjelenő új könyvét is, A Helios-katasztrófát. Kézbe véve a könyvet egy ógörög mítosz modern variációjaként váratlanul egy tizenkét éves kislány fejében találjuk magunkat, egy svéd kisvárosban. Annát elválasztják az apjától, amikor az mentális problémáival kórházba kerül, és nevelőszülőknél helyezik el.

A kislány megpróbál alkalmazkodni megváltozott körülményeihez, de mivel egyre jobban hiányzik neki az apja, ő maga is idegösszeomlást kap és a pszichiátriára kerül. A motívumok ismerősek lehetnek a korábbi regényéből, ez az írás azonban még filmszerűbb, hátborzongatóan magával ragadó. A szerző olyan hitelességgel írja le az extrém érzelmi állapotokat, hogy mindannyian a hatása alá kerülünk.

„Gyerekkoromban rendkívüli inspirációt jelentett számomra a görög mitológia – nyilatkozta egy interjúban. – Kislányként láttam ilyen témájú színdarabokat, és mivel az édesanyám észrevette, mennyire tetszenek, kaptam tőle egy erről szóló, amúgy nem gyerekeknek szánt könyvet. Egyszerűen beleszerettem Pallas Athéné történetébe, nap mint nap nézegettem a képét. Ő volt a kedvencem. Úgy éreztem, hasonlítok hozzá, mert én is sokkal inkább az apám, mint az anyám lánya voltam. A szüleim mindketten Svédország északi részéről származnak, ahol rengeteg a hó és rengeteg a sötétség. A könyvben Athéné történetét helyeztem át egy kis svéd faluba.”