Csokonai Vitéz Mihály

A boldogságnak szentelte költészetét, maradandó mégis a szomorúság énekeseként lett. Alkalmasint sziporkázó elmésséggel szórakoztatta környezetét, miközben európai tudású alkotóként kora minden művészeti irányát egyedi módon szólaltatta meg, és egész életében küzdött az írói egzisztencia megteremtéséért. A végső kérdéseken töprengő, gyakran ironikus játékokba rejtőző poéta, aki versben, eposzban, színműben és prózában egyaránt nyelvünk magaslatait csillogtatta fel, és akinek modernsége feszegette a 18-19. század fordulójának esztétikai kereteit, kétszázötven éve született.
A lapszám elsődleges célja, hogy Csokonai Vitéz Mihály olvasmányélmény legyen minden generáció számára: a szépirodalmi válogatás mellett kevésbé ismert műveinek bemutatása és kortárs szerzők vallomásai is utakat nyitnak e vonzó, eleven, talányos világ felfedezéséhez. Méltó ünnepéhez járulnak hozzá a tudományos kutatások új eredményeit összegző, filológiai és hatástörténeti szempontokat, valamint a népiességet, a zeneiséget, a szerelmi lírát vagy az oktatásban közvetített portrét kiemelő interjúk és tanulmányok. Az összeállíts az alakja köré épült kultusz kapcsán foglalkozik a költő debreceni emlékezetével, a felvilágosodás időszakának kulturális életével és a köztudatban rögzült életrajzi klisék: Csokonai mint kicsapott diák, mint kikosarazott kérő érvényességének felülvizsgálatával is.
A kiadványt kultikus emlékhelyek, kéziratok és Csokonai-ereklyék fotói, korabeli Csokonai-ábrázolások, valamint a költő ihlette kortárs inspirációk illusztrálják.