Egyetlenegy asszony - Ismeretlen kisregények

Irodalmi szenzáció: ismeretlen Molnár Ferenc-regények egy kötetben!
Századfordulós Monarchia-hangulat lengi át az olvasók számára eddig ismeretlen Molnár-regényeket, amelyek ugyan önálló művek, mégis közös témájuk mentén - ami a szerelem - akár összetartozóknak is hihetnénk. Az 1899 és 1902 között írt opuszok szereplői ugyanazt a kérdést járják körül újra és újra, s miközben meg kell küzdeniük számos társadalmi elvárással és konvencióval, pletykával és görcsösséggel, valamennyien felismerik, hogy az egyéni érdek, a tiszta érzelem vezérelte vágy és az elvárások korántsem fedik egymást. Sőt!
Egyik történet Budapesten, a belvárosban és a Városliget környékén játszódik, a másik Felvidéken, egy világvégi bányászfalucskában, ahova elvált pesti hölgy érkezik és kavarja fel a hétköznapok szénporlepte unalmát, a harmadik pedig Selmec környékén: a bányásztelepülés világtól elzárt házai között sármos ügyvéd sétálgat különös megbízással, melynek tárgya az utolsó eladó ház, a gond azonban nem ez, hanem az eladó öregúr leánya által szabott feltétel.
Mi a közös a pesti kisasszonyban, az elvált úrinőben és a nagyvárosba vágyó falusi álmodozó csitriben? És mit akar egy vidéki zárt közösség férfitársadalma a településre került dámával? Esetleg a pesti úrifiú él vissza hatalmával, amikor ujja köré csavarná a falu üdvöskéit?
*
Élettapasztalat és félreértés, atyai szigor és lázadás, rózsaszín leányálom és gaz csábító, éretlen férfi és tapasztalt hölgy, hozományvadász és hozományt hazudó, szerelem és álszerelem, bűn és csábítás, házasság és szeretők, cédák és huszárok... Molnár mindent tud az emberi kapcsolatokról, belelát a női lélek rejtelmeibe (némileg férfitársaiéba is) és a viszonyok hűs-izzó kettősségébe.
A kiadatlan Molnár-kéziratok megjelentetése (hiszen a jelen kötet egy sorozat nyitánya) hosszú évek gyűjtőmunkájának eredménye, ami nemcsak a honi levéltári-könyvtári kutakodásra szorítkozott, hanem a tengerentúli gyűjteményekre is. Molnár köztudottan "grafomán" volt, a szakmai érdeklődésen túl (színház, irodalom, művelődés) szinte mindenről és mindenkiről írt, ha érdekesnek találta az adott témát vagy figurát. Mindez a korai tárcákra ugyanúgy igaz, ahogy az emigrációs időszak írásaira is. Jelenleg többezernyi oldalra rúg a kötetben meg nem jelent írások mappája, ezeket rendszerezi a sorozat gondozója, Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, akit a kiadatlan irodalmi kincsek vonzzanak évtizedek óta.