Munkát keresek, Szex kizárva!

Urbánszki László nemrégiben megjelent kötete már a címével feltűnést kelt, különösen akkor, ha az ember némileg ismeri eddigi életművét. Olvastam már jó néhány történelmi tárgyú (a múltat bemutató) regényét, novelláját, illetve egy posztapokaliptikus (de nagyon egyedi jövőképet festő) írását is korábban, így nagyon kíváncsivá tett, mit tud alkotni a „jelenben”. A Munkát keresek – Szex kizárva címadó kisregény nagyon mai és nagyon aktuális. Egy végtelenül szívszakító jelenettel és komor hangulattal indul, szinte kézzel fogható főhősünk, Anna életének kilátástalansága. Párja elhagyta, egyedül, egyik napról a másikra neveli óvodás korú kislányát, és próbálkozik a lehetetlennel: munkát keres. Szerencséjére a segítségére siet Bernadett, a kiöregedett prostituált, és együtt kitalálnak valami nagyon ütőset. Nem akarom lelőni a poént bárminemű tartalomismertetéssel, de aki ismeri a szerző humorérzékét, kitalálhatja, szem nem marad szárazon a sírva röhögéstől. A kötet nagy része hosszabb-rövidebb novellákat tartalmaz. Vannak önéletrajzi ihletésű írások, melyből kicsit közelebb kerülhetünk Urbánszki Lászlóhoz, mint emberhez, a hajóshoz, az ihletre váró íróhoz vagy Buksi kutya büszke gazdájához. Ezek közül nekem legjobban a Kívül hamu című novella tetszett, ami szorosan kötődik a címadó kisregényhez. Megmosolyogtatott az öniróniája, mennyire nem sikerül a szerzőnek azonosulni Annával, és hogyan próbálja áthidalni a saját, és a kisregény főhősnője közti jellembeli szakadékot. A kötet legnagyobb hányadát a történelmi jellegű középkorban játszódó novellák teszik ki. Egy részüket olvashatjuk a szerző Odakint, a pusztában című kötetében is, illetve korábbi antológiákból is ismerősek lehet néhány írás. Mint azt a szerzőtől megszokhattuk, ezek szereplői nem hősök, nem királyok, hanem hétköznapi emberek: a bojtár, a kocsmáros, a rablógyilkos vagy egy fiú a faluból. Mindegyik írásnak sajátos hangulata van, olykor kicsit népmesés jellegű. Némelyik írás humoros, némelyik keserédes, olykor szívbe markoló, kegyetlen. Kedvenceim A vödör, a Boszorkány volt és a Sohasem fogja látni férfi! című írások lettek. Külön kategóriát képeznek a kötetben a posztapokaliptikus/sci-fi novellák. Ezeknek legnagyobb erőssége, hogy hihetetlenül pontosan ábrázolják az emberi természet sötét oldalát. Mint azt a Sápadtak című regényében is megjelent, a militarizált civilizációt, mint rosszat állítja szembe a természeti emberrel, mint jóval. Valamennyi írást áthatja a színes fantázia. Rám legnagyobb hatással a Más volt című írás tette. Összességében a kötet sokszínű, ugyanakkor minden írás tipikus a szerzőre. Ajánlom minden rajongónak, és mindenkinek, aki szereti a szépirodalmi igényességgel kidolgozott novellákat.