Függőben - A román kisebbség helyzete Észak-Erdélyben (1940-1944)

Milyen értelemben tekinthető egy "párnak" Iuliu Hossu görögkatolikus és Márton Áron római katolikus püspök? Ki volt Popoff Mihály, illetve mi volt egyáltalán a magyar ortodox egyház? Igaz-e, hogy a bécsi döntés után "ejtőernyősök" árasztották el Észak-Erdélyt? Ha a törvény megengedte, miért nem alapíthattak iskolákat a román egyházak? Lehetett-e valaki román nemzetiségűként főispán a "kis magyar világban"? Ezekre a talán furcsa kérdésekre is választ kaphat az olvasó ebből a könyvből, amely a magyar kormányzatok észak-erdélyi nemzetiségpolitikáját elemzi, mégpedig a helyben maradt román lakosság nézőpontjából. Választ kaphatunk ekként arra, mennyiben határozta meg az ún. szentistváni eszme a kormányzati lépéseket, és toleránsnak tekinthető-e egyáltalán ez a politika. Az elemzés végső célja a Horthy-kori Magyarország integrációs képességének mérlegre tétele, az, hogy mit tudott kezdeni a kormányzat az 1,3 milliós magyar népesség mellett az egymilliós román lakossággal.