Mezítlábas szuperhős kézikönyv

Bevallom, nagyjából harmincéves koromig egyáltalán nem foglalkoztatott a saját táplálkozásom, sem a testem működése. Habár biológia-kémia szakos voltam a középiskolában, csak minimális emlékeim voltak arról, hogy melyek a táplálkozáshoz kapcsolódó szervek. Nem tartottam fontosnak, hogy elmélyedjek a szénhidrátok, fehérjék, zsírok, ásványi anyagok sokszínű világában. Megvásároltam, megettem, vagy magamra kentem minden olyan terméket, amelynek tetszett a csomagolása, amelyet a televízióban hirdettek, vagy amelyet már a családban is használtunk korábban.

Ezzel szemben, valahányszor a muskátlinak kellett tápoldatot vásárolnom, vagy a gyereknek cumisüveget, illetőleg ha új háztartási eszközre volt szükségem, hosszasan tanulmányoztam az interneten a lehetőségeket, a címkéket, a termékösszetételt.

Soha nem gondolkodtam el azon sem, hogy megfelelő módon kihasználom-e a fizikai képességeimet, és elég erős-e az immunrendszerem, hogy megvédjen, ha szükségem lesz rá. Sőt, a húszas éveimben dohányoztam, és hetente fogyasztottam alkoholt, mellyel úgymond leeresztettem a munka miatt bennem felgyülemlett feszültséget. Ha megbetegedtem, elfogadtam, beletörődtem, és a kórt a hagyományos orvoslás eszközeivel igyekeztem legyőzni. Megvártam, amíg megszabadulok a tünetektől, gyökérokokat sohasem keresgéltem.