A nyelvi tudatosság fejlesztése

A hazai és nemzetközi kutatási eredmények tanúsága szerint a hétköznapi beszélők nyelvi tudatossága meglehetősen alacsony fokú. Ez azt jelenti, hogy a legtöbben nem tudatosan használják anyanyelvu¨ket a mindennapokban, mert annak ellenére sincs róla explicit tudásuk, hogy a köznevelés során jó esetben közel egy tucat éven keresztu¨l heti rendszerességgel tanultak róla, legalábbis a törvényi előírások szerint. A szakirodalom és a tapasztalatok azt is mutatják, hogy a ku¨lönböző mértékben megszerzett lexikális tudáshoz ritkán társul önreflexió, és a beszélők általában legfeljebb mások nyelvhasználatára reflektálnak. Sokan előszeretettel javítanak ki másokat a preskriptív, egynormájú szemlélet jegyében, miközben nincsenek tisztában sem mások, sem saját nyelvhasználatuk mögöttes okaival és jellemzőivel.
Mindez gyakran vezet félreértésekhez, egyébiránt elkerülhető kellemetlenségekhez a mindennapi kommunikáció során, ezért a nyelvi tudatosság fejlesztése mindenki számára előnyökkel járna, a (leendő) pedagógusok számára pedig voltaképpen elengedhetetlen. Hiszen ők azok, akik az ez irányú fejlesztésért felelnek saját tanítványaik köré­ben. Ezt a fajta feladatot azonban csak akkor tudják elvégezni, ha képesek saját nyelvhasználatuk folyamatos monitorozására, ha tudatosan bánnak saját anyanyelvu¨kkel, reflektálva annak számos szempont révén variálódó sokféleségére. Mindez hagyományosan része a magyartanárok képzésének, ám az óvodapedagógusok és tanítók, valamint a magyar mint idegen, illetve származási nyelvet tanító nyelvoktatók és más szakos tanárok képzésében ez már nem egyértelműen jelenik meg. Holott az ő képzésükben és későbbi munkavégzésu¨kben is legalább ekkora jelentőséggel bírna.
A jelen kiadvány az ő felkészítésükhöz kíván gyakorlati segítséget nyújtani különféle nyelvi és kommunikációs témakörökkel foglalkozó, (ön)reflexióra nevelő feladatok, valamint további segédanyagok - tanítási ötletek és ismeretterjesztő jellegű írások - révén. A változatos munkaformák és módszerek köré épülő, többféle korosztálynak is szóló feladatok és szövegek a pedagógusi munka során is használhatók akár eredeti formájukban, akár ihletforrásként az adott csoportokra és egyénekre szabott tanórai, illetve otthoni feladatok alapjaként.

Parapatics Andrea nyelvész, habilitált egyetemi docens, a Pannon Egyetem Humántudományi Kara Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetének igazgatója. Az Anyanyelv-pedagógia folyóirat alapító szerkesztője, továbbá az Alkalmazott Nyelvtudomány és a Hungari­an Cultural Studies folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. Kutatási területe a szociolingvisztika, azon belül a magyar nyelv változatosságával kapcsolatos attitűdök és tudatosság, valamint ezek anyanyelvi nevelési vonatkozásai. Tízéves köznevelési gyakorlata mellett tizenöt éves felsőoktatási tapasztalattal is bír, amely során magyar és nemzetközi hallgatók számára tart szociolingvisztikával és dialektológiával foglalkozó kurzusokat alap-, mester-, osztatlan és rövid ciklusú tanári, valamint doktori képzésben egyaránt.