BORHÁBORÚ

Az elején úgy tűnt, mindenki nyer a dolgon. A Mondavi-csoport egy különleges minőségű bort készít Franciaországban, a helyi szövetkezet részesül a cég üzleti ismereteiből, Languedoc régió pedig javítja minőségibor-termelő imázsát. Kialakul azonban egy helyi globalizációellenes mozgalom - környezetvédők, kommunisták, újgazdák és vaddisznóvadászok vegyes csapata -, amely megakadályozza az amerikai cég betelepülését.

Vezetője a régió egyik legjobb borának készítője. Kijelentését, hogy "a Mondavi bora joghurtból van", megismeri az egész világ.

A languedoci faluban kialakult ellentét kiválóan szimbolizálja az ipari és a tradicionális termelői borok közti szakadékot. A Mondavi cég a bor McDonaldizációját jeleníti meg. Fényévnyi a távolság az amerikai hódító szellemet megtestesítő család - akik marsbéli bor termeléséről álmodnak - és a tősgyökeres francia szőlősgazda között, aki mélyen kötődik a földjéhez, annak legkisebb rögét is ismeri. Globális küzdelem ez: az angolszász kapitalizmus és a helyi érdekek védelmezőinek összecsapása, melyben a különböző bortermelői és vállalkozói kultúrák kibékíthetetlen ellentéte is megjelenik. Egyesek azt mondják, hogy ebben a háborúban Franciaország győzött. Pirruszi győzelem, vágnak vissza mások. A languedoci Mondavi-ügy valójában csak egy epizódja a szemünk előtt játszódó borvilágháborúnak.

A Borháború 2005-ben elnyerte a L'Expansion Management Review folyóirat Az év tényfeltáró könyve-díját.

Lehet-e globalista egy csavarzár, ha balatoni olaszrizling van az üvegben? "Ár/értékre" kihegyezett ipari termelés vagy a hagyományok és rögök tisztelete? 10 milliós palackszám alatt nem áll szóba borásszal vagy vadászik a 200 literes termelőkre?