Bővebb ismertető
Kevesen gondolnák, hogy az ember rend iránti igénye vagy rendetlensége mennyire ellentmondásos, változékony - és mennyire nem tudatos viselkedést tükröz. Polcz Alaine könyve esettanulmányokra épülő, inspiráló pszichológiai munka, amely elvezeti olvasóját a tárgyi környezet és a lelki folyamatok közötti szoros összefüggések feltérképezéséhez. Sőt, cselekvéstervet kínál egy önismereten alapuló rendrakáshoz, melynek eredménye az instabil tényezőkkel, a krízishelyzetekkel is (betegség, válás, gyász) számot vető lényegi rend. A szerző élesen elkülöníti a kényszeres, a kirakatnak szánt és a valóban funkcionális rendet.
Polcz Alaine gondolatait követve a Rend és rendetlenség olvasója minden bizonnyal más szemmel fog körülnézni saját otthonában.
,,...amit általában köznapi rendetlenségnek szoktunk minősíteni, az nem annyira a rend hiánya, mint inkább kiegészítője, más megjelenési formája. Mert a rend teljes hiánya a káosz, és nem a rendetlenség."
Polcz Alaine (1922-2007) író, pszichológus Kolozsváron született. Gyermek- és ifjú-korának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára. 1949-ben fejezte be pszichológiai tanulmányait, ugyanebben az évben férjhez ment Mészöly Miklós író-hoz. Gyermek-ideggondozóban dolgozott, majd gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekekkel foglalkozott. Könyveinek nemcsak témája, de közvetlen, derűs, őszinte hangvétele és hiteles, bölcs, eleven történetmesélése is rabul ejti olvasóit.
Dr. Polcz Alaine (Kolozsvár, 1922. október 7. – Budapest, 2007. szeptember 20.) magyar pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége.
19 évesen ment férjhez, de a második világháborúban megsérült, a klinikai halál állapotába került. Előtte borzalmas szenvedéseken ment keresztül szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt.[1] A házassága is felbomlott, ez és a háború borzalmai egész életén nyomot hagyott. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, pszichológia szakon. Ugyanebben az évben másodszor is férjhez ment Mészöly Miklós íróhoz, akivel házassága 2001-ig, Mészöly haláláig tartott. Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt.