Sors és horoszkóp [antikvár]

A SZAMARKANDI LOVASFeldúlt arcú, kétségbeesett riő keresett fel. Szinte még be sem lépett az ajtón, kitört belőle a ?írás.-Jósnő, kérem segítsen rajtam ! Nem bírok tovább a férjemmel élni. 35 éve ver, rugdos, megaláz - hadarta, mintha egyszerre akarná kiadni magából a három és fél évtized minden felgyülemlett fájdalmát.Közel három évtizedes asztrológusi praxisom alatt sajnos több hasonló ügyféllel és esettel találkoztam. (Kezdő koromban még meg is lepődtem, és pechesnek hittem magamat, hogy a legtöbb hozzám forduló életében valami baj van, mígnem rájöttem, hogy az ember a legritkább esetben fordul jósokhoz, ha az életében minden simán megy.)Ez a hölgy azonban mégis más volt, mint a többi elkeseredett tanácskérő. Ahogy egy kicsit megnyugodott, elmondta, hogy úgy döntött, megöli a férjét. Ezt már annyira nem a pillanatnyi indulat diktálta belőle, hogy hónapok óta gyűjtögette a mérgeket és az altatókat, hogy egy alkalmas pillanatban belekeverje a férfi vacsorájába. Még arra is gondolt, hogy akkor adja be, amikor a amaz még a szokottnál is részegebb, hogy a kesernyés íz ne tűnjön fel neki.-Higgye el, a börtönben sem lesz rosszabb dolgom - folytatta korábbi feldúltságához képest döbbenetes nyugalommal.-Nekem már az is megváltás lesz, ha nem vernek félholtra nap mint nap.Mint ebben a könyvben ki fog derülni, sok szokatlan esettel találkoztam asztrológusi pályámon, de arra a megkeseredett, elszánt arcra mégis jól emlékszem. A szeméből, amely köré mély barázdát szántott a sok szenvedés, láttam, hogy nem túloz, és nem is tréfál.