Eric Carle (1929. Június 25. - ) hat éves koráig New Yorkban élt, majd édesanyja gyötrő honvágya miatt az egész család visszaköltözött Németországba. A második világháború is ott érte őket. Mialatt apja az orosz hadifogságban sínylődött, a tizenöt éves Carle a Siegfried-vonal mentén ásta gyermektársaival a lövészárkot. Középiskolai rajztanára ismertette meg vele az expresszionista festészetet, így tudta meg, hogy mást is lehet festeni, mint szuper realisztikus, fegyveres, vagy földművelő árjákat és durva karú nőket. Mivel egész gyermekkorában vágyott vissza Amerikába, a művészeti iskola elvégzése után, 40 dollárral a zsebében és portfóliójával a hóna alatt, vissza is tért New Yorkba. Egy ideig tervező grafikusként dolgozott a New York Times reklámosztályán, majd évekig egy reklámügynökséget vezetett. Egy barátja felkérésére illusztrálta az első mesekönyvet, mely annyira lázba hozta, hogy attól kezdve csak ennek szentelte az életét. Nagyon fegyelmezetten dolgozik, és komolyan veszi a gyermekkönyv készítést, mert hite szerint, munkájával segítheti a traumatikus élethelyzetek feldolgozását, és kreatív módon, szórakoztatva taníthatja a legkisebbeket.
Annak dacára, hogy elmúlt már 80 éves, Eric Carle-t egyáltalán nem érinti az a bizonyos generációs szakadék kérdése. Egy nyelvet beszél a gyerekekkel, és mindkét nem képviselőjéhez egyaránt szólnak a történetei. A Papa, please get the moon for me című könyvét a kislányának írta, aki egy téli estén azt hitte az alacsonyan álló holdról, hogy egy labda, és arra kérte Carle-t, hogy szedje le neki a fáról.
Eric Carle, életkorát meghazudtolva még lelkesen dolgozik, vezeti az általa alapított képeskönyvek múzeumát, és rendszeresen blogol is. Hernyócskájának születésnapjára egy térbeli, "pop-up" verzió kiadásával készült, olvasóinak pedig videóüzenetben mond köszönetet.