A rossz feminista [nyári akció]

"A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem."

Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

Roxane Gay a The New York Times és más mérvadó amerikai lapok szerzője. Az újságírás mellett tévés és filmes projekteken, a televíziózásról szóló esszéköteten, valamint egy young adult-regényen dolgozik. 2018-ban Guggenheim-ösztöndíjat kapott.

Nyíltan vállalom a »rossz feminista« címkét. Azért teszem ezt, mert vannak hibáim, hiszen ember vagyok. Nem vagyok a feminizmus történetének avatott kutatója. Nem is ismerem annyira a kulcsfontosságú feminista szövegeket, mint amennyire szeretném. (…) Megpróbálom a feminizmusomat egyszerűnek megélni. Pedig tudom, hogy összetett, alakulóban van, és még számos pontján homályos. Tudom, hogy a feminizmus nem fog, és nem is képes megjavítani mindent. De hiszek a nők és a férfiak egyenjogúságában. Hiszek a nőknek a szüléssel kapcsolatos szabad döntési jogában, hiszek a mindenki számára elérhető, megfizethető és kötöttségektől mentes egészségügyi ellátásban. Hiszek abban, hogy ugyanazért az elvégzett munkáért a nőknek is ugyanakkora fizetés jár, mint a férfiaknak. A feminizmus egy választás, és ha egy nő nem akar feminista lenni, akkor joga van hozzá, hogy ne legyen az, habár én felelősséggel fogok harcolni az ő jogaikért is. Úgy hiszem, a feminizmus lényege épp az, hogy támogassuk a nőket a döntéseikben, még akkor is, ha mi magunk másként döntenénk.