A Kalaposok

Csodálatosan szép kiadvánnyal lepett meg a Manó Könyvek . A címről nekem először az Alice Csodaországban történeteiből ismert „őrült kalapos” ugrott be, illetve azok a kalapkészítők, akik ezt a jelzőt kapták a 19. században. „Őrült, mint a kalapos” – mondták annak idején a bolondokra, ugyanis a kalapkészítéshez szükséges vegyi anyagok gyakran okoztak különféle testi és lelki betegségeket. A fantasztikus könyvborító, s belelapozva #paolaescobar gyönyörű illusztrációi alapján sejthető volt, hogy nem erről szól a történet. Természetesen megjelenik az alkímia, a különböző vegyületek, a különleges hozzávalók (erről a könyv végén egy összefoglaló is olvasható), de nem őrült, hanem különleges képességgel rendelkező kalaposokkal találkozunk a 19. századi Londonban. A történelem és a fantázia keveredik a korszak jellegzetességeivel. Rögtön a könyv elején egy térkép segít a tájékozódásban, s felsejlik, hogy a kalaposok mellett csizmadiákkal, órásokkal, kesztyűkészítőkkel, köpenykészítőkkel is találkozunk a Hyde-park közelében, a királyi család szomszédságában. Ahogy a hátoldalon, az ajánlásban is olvasható, főhősünk Kalapos Kordélia (11 éves múlt, és 16 éves koráig nem is válhat hivatalosan kalapkészítővé), aki a történet legelején megtudja, hogy édesapja, Proszperó kapitány egy viharban eltűnt a tengeren. Feltételezem, hogy a névválasztás is tudatos, utalva Shakespeare művére, ráadásul több ilyen „beszélő névvel” is találkozunk: Lord Aszat, Ariadné néni, Delila. Kordélia hisz abban, hogy apja életben van, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja. Közben megismerjük a kalapkészítő mesterség varázslatos világát, s ahogy kibontakozik a történet, rájövünk, hogy nem egy egyszerű varázsmesébe csöppentünk. Felnőttként olvasva nyilván vannak sejtéseink, hogy egy-egy szereplő a jó vagy épp a rossz oldalon áll, de azt kell mondanom, így is ért meglepetés. Nem is egyszer! Tamzin Merchant mesterien szövi a cselekményszálakat, és az az igazság, hogy így, negyven fölött is teljesen magával ragadott a történet. Nekem egy hosszú délutáni olvasmány volt, rövid időre tettem csak le a könyvet. Mindössze néhány nap eseményeit öleli fel, egy pillanatig nem volt unalmas, sokkal inkább dinamikus, szerteágazó, telis-tele vicces szereplőkkel, különböző jellemekkel, fordulatokkal. Egyszerre szól fájdalomról, örömről, ármánykodásról, szeretetről, szerelemről, barátságról, bosszúról és keserűségről, emberi gyarlóságról, csalódásról, önismeretről, kitartásról, és a hit erejéről, melyet izgalommal, humorral és furfanggal fűszerez. Szívügyem az olvasásnépszerűsítés az általános iskolában, elsősorban felső tagozaton. A kiadó 8 éves kortól ajánlja, de úgy gondolom, mivel rendkívül összetett a történet és van benne izgalom és feszültség bőven egy kis történelemmel fűszerezve, inkább 10 éves kortól ajánlanám. Egy ötödik osztályba lépő gyereknek tökéletes időtöltés. Kicsit inkább lányos, mint fiús olvasmány. Remélem, hogy ez csupán a kezdet! Szívesen olvasnék a csizmadiákról, kesztyűkészítőkről, és az összes többi mesterségről egy-egy hasonlóan színes, izgalmas történetet. Az író nem más, mint a Büszkeség és balítélet 2005-ös feldolgozásában Georgiana Darcy megtestesítője. (A kalaposokban is megjelenik egy Georgina, mint György király leánya, a hercegnő.) Emlékszem az alakítására, hiszen a Büszkeség és balítélet egy meghatározó olvasmányom volt, a filmet is szeretem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen fantáziával rendelkezik, és hogy ennyire kerek, egész történettel áll elő.