Szárnyaló szívvel [antikvár]

Részlet: A világ sorsa szomorú lett. Mintha csak valami lelki bánaság járná át az egész emberiséget. Mindenkinek a lelkét szinte megüli a múlttal szemben való elégedetlenség. És szinte senki sem mer bízni a jobb jövőben. Még az Isten templomába se mernek bemenni az emberek és nem tudnak az Isten oltárához járulni, «qui laetificat inventutem meam», pedig ő boldogságot, örök ifjúságot, örömet ad. Megállnak mint a sánta koldúsok a templom ajtajában.