"Örömmel adom örökségül" [antikvár]

Előszó Gyermekként szerettél bújócskázni? Emlékszel még arra, ahogyan reszketve, a lélegzetedet visszafojtva vártál, hogy meg ne találjanak? Hallottad a szekrény mélyén a szíved heves dobogását? Igen? Jó volt és izgalmas. Szinte ez az egyetlen játék, amelyet minden gyermek szeret. Vajon miért? Talán, azért mert benne összpontosul minden, ami az emberlétünk veleje: az önfeledt öröm, a siker utáni vágy, a győzelem átélése és a kreativitásunk. A gyermekeimmel sokszor átéljük a játék feszültségét és dinamikáját. S a siker nem marad el! A könyv borítóján látható kép is játékra inspirál. Bújócskára! Werner Mally alkotását egy óvoda kertjében állították fel, a játszótéren. Az a különlegessége ennek az alkotásnak, hogy az oszlopok között olyan szűk a rés, hogy csak a gyermekek férnek be rajta! Csak ők bújhatnak el alatta, és csak ők láthatják a tetőn átszüremlő fényt, a nappali csillagokat. Merész és kockázatos, mint a jó játék. Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor csak és kizárólag ez a gyermeki, játékos alkotás vihet előbbre bennünket és közösségeinket. Hiszem, hogy a gyülekezetépítés is lehet ilyen. A közösségeink is lehetnek ilyen jó értelemben vett játszó-terek, ahol a hozzánk betérők megélhetik az örömeiket és a felszabadultságot. A kötetben megjelenő írások, tanulmányok ilyenek, játékosságra inspirálják a gyülekezeti tagokat és a lelkészeket egyaránt. Közös élményünk, hogy a játékossággal együtt jár az öröm is. Az „Örömmel adom " (Zsolt 60,8) magatartása mindent meghatároz. Amit örömmel adnak, azt örömmel is fogadja az ember, ami örömmel érkezik meg hozzánk, azt örömmel tudjuk továbbadni. A bújócska egyik tetőpontja a számolás, amikor halljuk, hogy fogy az időnk, nem késlekedhetünk, meg kell találnunk a legjobb helyet. Egy, kettő, három, négy tíz negyven hatvan! Hatvan másodperc nem sok idő, de épp elég arra, hogy megtaláljuk azt a helyet, amelyik a legjobb nekünk. Dr. Szabó Lajos 60. születésnapjának tiszteletére készítettük el ezt a gyülekezetépítésről szóló kötetet. Azok írták le tapasztalataikat, akik valamit kaptak abból a lendületből, vízióból, mely Szabó Lajos gyakorlati teológiai látását és munkáját