Lelki elsősegélycsomag [antikvár]

1. A KERESZTÉNY ÉLETBEN VALÓ ELINDULÁS 1.1. Kórházban milyen emberekkel, Istenhez való viszonyulásokkal találkoztam? Eme lelki elsősegély-csomag összeállításához az indítást egy nagyobb műtét és annak kapcsán kórházban tartózkodás adta számomra. Sebészeti, sürgősségi osztályon cserélődtek mellettem az emberek, és komolyabb témákról való beszélgető kapcsolatba kerültem nővérekkel is. Azok közül a személyek közül, akikkel a kórházban együtt voltam, voltak, akikkel csak éppen néhány találkozásom volt, voltak, akikkel mélyebben is sikerült szót váltani. Volt betegtársam, akivel csak felületes beszélgetést folytattam, vagy tanúja voltam annak, ahogyan egymással beszélgettek. Voltak, akik a hittől nagyon távol álltak. Nem értették, hogy miért vannak olyan kemény próbatételek az életükben. Egyikük majd belehalt a Covidba. De ez nem volt elég. Következtek a súlyosabbnál súlyosabb betegségek, műtétek az életében. Volt, akinek tervezett műtétje volt, amely megakasztotta kicsit életének szokásos menetét. Kizökkent a szokásos kerékvágásból, nyitottabb lett olyan kérdésekkel való szembenézésre is, amikkel korábban nem foglalkozott. Volt, aki azt mondta, „hiszek Istenben, imádkozom is Hozzá, de a magam módján, nem úgy, ahogy gyermekkoromban tanították. Nem vagyok vallásos, mert a vallások, ahelyett, hogy egyesítenék az embereket, csak megosztottságot hoznak". Volt, aki gyermekkorában ministráns volt, hébe-hóba eljárt később is templomba, de a megélhetésért és a versengésért (kinek van több, és különlegesebb) folytatott külföldi munka kizökkentette a normális vallásgyakorlásból. Nem maradt energiája arra, hogy vasárnap még templomba is elmenjen. Őt sikerült meg is gyóntatnom, lelkileg megerősödve ment az amputációs műtétre, majd amikor kihozták a műtőből, és már kiment az érzéstelenítek 15