Lángolt a szívünk [antikvár]

előszó Egy tudós lelkipásztor életútja Nemcsak egy tudós teológust, hanem egy tudós lelkipásztort és lelki embert is köszönthetünk - tiszteletünk és hálánk jeleként ezzel az ünnepi kötettel. Olyan embert, aki nemcsak igazat beszél Istenről, de el is vezeti hozzá az Istenét valóban keresőt. Különlegesen megtisztelő helyzetben érzem magam, amikor fakultásunk magántanárát, kedves kollégánkat köszönthetem hetvenedik születésnapján, és e kötettel gratulálunk neki. Ez alkalomból próbálok jubilánsunk érdemeinek értékes virágaiból kötni egy tarka csokrot. Bár nem lettem biblikus szakember (nem volt hozzá kellő adottságom), mégis Takács Gyula atya tanítványának tudhatom magam; és nemcsak azért, mert egykor tanított engem, hanem inkább azért, mert az a szemlélet, ahogyan és amire tanított bennünket, az nagyon megragadott. S ezért a tanítványság - mert ez a látásmód mind a mai napig fogva is tart és fel is szabadít. Valamiképp így volt ezzel az évfolyamunk is, hiszen őt kértük a papszentelés előtti lelkigyakorlatunk vezetésére, nekem pedig még az újmisés szónokom is ő volt. Takács Gyula 1947-ben született Szentgotthárdon. A győri bencéseknél érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten és Rómában végezte. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (PPKE HTK) doktorált, majd habilitált; 2010 óta ugyanitt egyetemi magántanár. Pappá 1971-ben szentelték. Papi szolgálatát káplánként kezdte, majd püspöki szertartó, s rövidesen püspöki titkár lett. 1980-tól plébános Rábagyarmaton, s mindmáig e falu és környéke pásztora. Teológiai tanári tevékenységét 1977-ben kezdte - az akkor frissen indult budapesti levelező tagozaton majd 1982-ben megbízást kapott a Hittudományi Akadémián a biblikus nyelvi tanszék vezetésére. Plébánosi teendői mellett tanította a biblikus tárgyakat 1992-2012 között a Veszprémi Hittudományi Főiskolán, s több hazai világi