Krisztus követése [antikvár]

A tizenötödik század közepén "együgyű szókkal, de csuda nagy lelki bölcsességgel" valaki, egy Kempis Tamás nevű ágostonrendi szerzetes vagy más (a szerzőség bonyolult és sokat vitatott kérdését ezúttal ne bolygassuk) "négy rövid könyvet írt" (talán csak különféle forrásokból összeírt, esetleg egy vagy több műből másolt, ami szintén százados vita tárgya, és ezúttal szintén nem fontos); "mely könyvről merem mondani - írja első teljes magyar fordításának élén 1604-ben Pázmány Péter - hogy aki ezt szerencsére felnyitja és egy részét, mely elébe akad, figyelmetesen megolvassa, lelki vigasztalást és isteni szolgálatra való gerjedezést vészen.