Krisztus [antikvár]

Kinek tartják az emberek az Emberfiát? (Máté 16, 13) SZÁNDÉKOM A TUDOMÁNY SZÍNE ELŐTT igazolni a Krisztusról való katolikus igazságot. Mikor ennek a vállalkozásnak vezérhangjaként ajkamra tolul Szent Márk evangéliumának lapidáris eleje: «Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete», majd úgy járok, mint Villanóvai Szent Tamás. Amikor egy alkalommal megkezdte nagyböjti szentbeszédeit ezekkel a szavakkal: a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése, gyökeret vert a lába, megmerevedett a keresztformára kiterjesztett karja, és így maradt órákon keresztül. Hatalmába kerítette és fogvatartotta az Üdvözítő kínszenvedésének nagysága és ereje. Így borul rám a Krisztus-kérdés nagysága és súlya. A hívő számára ugyanis Jézus Krisztus mindannak a foglalata, amiből él és aminek él; feléje fordul minden vágya és ínsége, hozzája tapad lelkének minden mozdulása; neki szól minden hite és reménye, minden bizalma és odaadása. De mit tud ehhez hozzáadni a tudomány? Sőt nem érzi-e profanálásnak, ha a tudomány beletolakodik legbensejébe, legegyénibb és legédesebb életébe?