Ezsdrás könyve/Jób könyve [antikvár]

Ezsdrás könyve nagyon fontos korszakáról tudósít Isten eljárásának az 5 népével, Izráellel kapcsolatban. Ez a könyv a 2Krónika folytatása, noha a két könyvben leírt események közt 70 év telt el; mert az az idő, amelyet a zsidók az ígéret földjétől távol, száműzetésben töltöttek, nem számít. Bűneik és pártütésük következtében mindent elvesztettek, és Isten Nabukodonozort küldte, hogy őket megbüntesse, hogy magának Istennek a házát - melyet a nép megszentségtelenített és megfertőztetett -, lerombolja, a népet pedig fogságba vigye Babilonba. "Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott beszéde, míg lerója a föld az o szombatjait" /2Krón 36,21/. Nincs szomorúbb - kivéve Jeruzsálem Titus általi ostromának és bevételének leírását a keresztyénség kezdetekor -, mint Jeruzsálem elpusztításáról és a királyság megsemmisítéséről szóló híradás - s ezért mindért az ember a felelős. Isten hosszú tűrését mindenképpen megpróbálták. Kegyelmesen tűrte el sokáig népének lázadóit. Elküldte hozzájuk követeit "korán, mert könyörült az ö népén és az 5 házán, ők azonban kigúnyolták Isten küldötteit, megvetették igéjét, és csúfot űztek prófétáiból, míg felgerjedt Isten haragja népe ellen, és többé nem volt mentség. És felhozta ellenük a Káldeusok királyát..." stb. Az igazságossága kardjának csapásai sújtották a bűnös népét, mert vétkeik felülmúlták az emoreusok vétkeit is, akiket Isten kiűzött előlük /lásd 2Kir 21,11/. Isten áthelyezte földi trónusát Babilonba. Elkezdődött a nemzetek /pogányok/ korszaka, és tart mindaddig, míg Krisztus maga fel nem állítja királyi székét, a Dávid trónját /Lk 1,32-33; 21,24/.