Emberséges lelkipásztorkodás [antikvár]

Könyvünk elsőként a lelkipásztorokhoz szól. Tapasztalataikat segíti újra átgondolni, amelyekre a betegágy és telefon mellett, gyűléseken és családlátogatáskor, oktatás vagy éppen nyaralás közben tettek szert. "Tapasztalat"-nak igazából csak azokat az élményeket nevezhetjük, amelyeket érdemes utólag is szemügyre venni, átdolgozni és - ellentéteikkel valamint fogyatékosságaikkal együtt- elfogadni. Ehhez persze hitre van szükségünk. Ilyen értelemben tárgyalunk itt a lelkiségről. Aki manapság lelkiséggel foglalkozik, hamar abba a kísértésbe esik, hogy - nosztalgiából vagy bölcsességből - inkább azt az irányt kövesse, amely a meditációhoz és elmélyüléshez, és nem a mérlegeléshez vagy politikához vezet. A harmadik világ egyházai azonban igazolják, hogy a valóságban itt még sincs szó ellentétekről. Szemelvényeink az utolsó tizenöt év lelkipásztori kihívásaira adott feleletek. Ennek megfelelően olyan lelkiséget igyekeznek bemutatni, amely egyházias és kiegyensúlyozott. Azaz: egyszerű, valósághű és éppen ezért bírálható.