A teológus az egyházban [antikvár]

ELŐSZÓ Az itt összegyűjtött tanulmányok legnagyobb része mint konferenciabeszéd hangzott el, ezért magán viseli az igehirdetés és népszerűsítés jegyét. Amikor a teológus a hitet akarja közvetíteni és elmélyíteni, nem veszhet el a vélemények és nevek tömkelegében, hanem arra törekszik, hogy a szilárd tanítást a hallgatók igényének megfelelően kifejtse. Az ilyen vállalkozás nem reménytelen, de megvannak a követelményei. Marcel Légaut, az egykori matematika-tanár, családjával visszavonult egy francia faluba, s évtizedeken át földjét művelte s állatokat tenyésztett. Néhány évvel ezelőtt, öreg korában kiadta könyvét, „Bevezetés a kereszténység múltjának és jövőjének a megértéséhez" címmel. A német fordító azonban ezt a címet adta neki: Meine Erfahrung mit dem Glau-ben - a hittel kapcsolatos tapasztalataim. A könyv tartalma valóban ezt javallja, és sikerének is ez a titka. Ügy gondolom, az igehirdetés és a teológiai előadás csak akkor számíthat elfogadásra, ha nem véleményeket közöl, hanem az olvasót elvezeti a hittel való találkozásra, sőt a hit szerzőjével, Jézus Krisztussal való találkozásra. Éppen az említett Légaut írja Jézusról: „A múlt nagy egyéniségei közül sokan szereztek maguknak hírnevet politikai, gazdasági vagy tudományos munkásságukkal, de csak kevesen kísérelték meg, hogy az emberi lét döntő kérdéseire választ adjanak. Ha éppen úgy került, megelégedtek közhelyek emlegetésével. Senki közülük nem nyomta úgy rá a bélyegét az emberi történelemre, mint Jézus Krisztus a maga rövid életével. Hatása immár húsz évszázada tart " Ma is vannak, akiket érdekel, hogy a Krisztus által hozott kinyilatkoztatás mit válaszol a lét döntő kérdéseire, azért igyekszik a teológus mérlegelni a tételeket, szemlélni a keresztény életet és kiaknázni a Szentírást.