A paradicsom könyve I. [antikvár]

Bevezetés Az üdvösségre vezető Ige „Mit tegyek? Mondj egy Igét az üdvösségemre!" A sivatag szerzeteseinek világából ránk maradt mondások és történetek gyűjteményében ez a két mondat fordul elő a leggyakrabban. Azok a férfiak és nők, akik a 4. és az 5. században radikális keresztény életre vágytak, s ezért az emberek lakta településekről Egyiptom és Palesztina sivatagába húzódtak vissza, az apostolok nyomdokain járva élő hagyományból, egy tapasztalt mestertől akarták elsajátítani a tanítványi léttel járó gyakorlatokat és tudást. A „sivatagi atyák" néven ismert mesterek pedig nem mással vezették a keresőket az üdvösség útjára, mint ami őket is krisztusi emberekké tette: a meghallott, befogadott és életre váltott Igével.^ A pusztában élő szerzetesek lelki útján a Szentírás szavainak tanulása, befogadása és életre váltása központi jelentőséggel bírt. Hitték, hogy az emberi szavak formájában A sivatagi atyák világának behatóbb ismeretéhez lásd: L. Regnault, így éltek a 4. századi egyiptomi szerzetesek, Budapest, 2004. A sivatag spiritualitásáról, az apoftegmák lelki tanításához lásd: Uő, Mondások Egyiptom pusztaságából. Magyarszék, 2016. A. Piovano, Alázatban járni az Istennel. A lelki élet útja a sivatagi atyák szerint, Budapest-Bakonybél, 2019.