A mi Krisztusunk [antikvár]

ELŐSZÓ „Tanúim lesztekl" (ApCsel 1.8) Szándékunk a gondolkodás színe előtt tanúskodni Jézus Krisztus valóságáról. Történeti és teológiai megalapozást adni ahhoz o páratlan jelenséghez és történéshez, amit a Krisztus-esemény-ben ismert meg a világ. Jézus Krisztus megjelenése „esemény" volt az emberiség életében. Mégsem erre akar utalni az első hallásra különös, újszerű kifejezés: Krisztus-esemény. Az újabb hittudomány e szóval látta jónak megjelölni a tárgyat és megjellegezni azt a magatartást, mellyel a Krisztus-kérdés fundamentális-teológiai tárgyalását végzi. Nem hitvédelmi céllal, mint a korábbi módszer tette, s melynek következménye ilyen címekben is jelentkezett: A kereszténység igazolása; Krisztus isteni küldetésének bizonyítása. A mostani és itteni megközelítés egyszerűbb, tárgyilagosabb, nem elvont-elméleti kizárólag, hanem történeti, üdvtörténeti jellegű. Vizsgálat tárgyává kívánjuk tenni azt a különleges történelmi jelenséget, amelyet a közel kétezer év előtti Krisztus-esemény jelentett az emberiség számára. Igyekszik nemcsak tudományos módszerességgel tenni ezt, de amennyire egy hívőnek egyáltalán lehetséges, objektíven és kritikusan is, a felmerült kifogásokra tekintettek Persze nem tagadhatjuk, hogy ezt a módszeres tárgyilagosságot — a belső érzület és hivő elkötelezettség időnkint fel fogja izzítani. Hiszen a hivő számára „Jézus Krisztus mindannak foglalata, amiből él és aminek él; feléje fordul minden vágya és ínsége, hozzája tapad lelkének minden mozdulása; neki szól minden hite és reménye, minden bizalma és odaadása."^ A hitnek e belső örömét szeretné megosztani ez az írás: a hívőket egy teljesebb, a keresőket egy döntő találkozáshoz segíteni Krisztussal. Krisztus valósága — még a feltámadás elsőre félelmetes, transzcendens kategóriáiból is meggyőzte a hitetlenkedő tanítványokat. A Krisztus-eseménynek ezt a valóságát próbáljuk megidézni a következő lapokon.