Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban [antikvár]

ELŐSZÓ Az utolsó évszázad erdélyi református püspökeiről tartottam -ez év tavaszán hat előadást, elsősorban a kolozsvári teológus ifjúság számára. Azt kívántam megmutatni, hogy egyházunk utolsó évszázadának történetében is kétségtelenül felismerhető a gondviselő Isten bölcsességének és kegyelmének atyai oltalma és vezetése. A százados történelem ez útmutató tanulsága biztatást és erőforrást jelent mindnyájunk számára, hogy Luther bizalmával tudjunk mi is szólani: „Aki a mi Atyánkká lett, gyermekeinknek is Atyja lesz." Az érdeklődő hallgatók, mint különösen a püspöki szék tagjainak, esperes testvéreimnek, biztatása alapján vettem magamnak a bátorságot arra, hogy ez egyébként igénytelen, gyorsírói feljegyzések alapján készült előadásokat közreadjam. Remélni merem, hogy mégsem végzek felesleges munkát, mivel ez előadások olyan kérdésekkel foglalkoznak, amely kérdésekkel való foglalkozás ma valóban kötelessége minden egyházunkkal törődő, komolyan gondolkozó férfiúnak és nőnek. Az előadások után „Irányvonalak" címen próbáltam megjelölni azon feladatokat, amelyeknek betöltése az utolsó évszázad püspökeinek útmutatása nyomán a mai és a következő nemzedékre vár. Könyvemet az olvasók jóságos figyelmébe ajánlva, maradok igaz testvéri szeretettel: Kolozsvár, 1946. május hava. Vásárhelyi János püspök.