Száz év a magyar jezsuiták múltjából II. kötet [antikvár]

Borítója enyhén kopottas.
A "Száz év a magyar jezsuiták múltjából" c. történelmi munka szerzője Petruch Antal (1901-1978), akinek egyik jelentős könyve már 1966-ban Rómában megjelent Péteri János álnév alatt "Az első jezsuiták Magyarországon (1561-1567)" címmel. Jelen posztumusz mű két részben közreadott I. kötete ("Anima Una"-könyvek/4-5) a Jézus Társasága 1814-ben történt visszaállításától a magyar rendtartomány 1909-ben elnyert önállóságáig terjedő időt öleli fel, vagyis azt a korszakot, amikor a magyar jezsuiták az osztrákokkal közös rendtartományban dolgoztak. A jelen kötet az önálló magyar rendtartomány első négy évtizedéről nyújt kortársi krónikát: az önállósult Magyar Provincia taglétszáma e négy évtized alatt több, mint megduplázódott; a rendtartomány új középiskolát nyitott Pécsett; átveszi az egyházmegyei és egyházmegyeközi nagyszeminárium vezetését Szegeden; folytatja a hazai és a határokon túli magyar katolikus hívek között a népmissziókat; missziós állomás vezetését vállalja Kínában; munkássága nyomán fellendülnek a hazai Mária Kongregációk és a Jézus Szíve tiszteletét ápoló mozgalmak; irányító szerepben vesz részt a hazai katolikus sajtó megteremtésében és a 34. Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megrendezésében. Nem tér ki viszont - nyilván a források hozzáférhetetlensége miatt - néhány jelentős kezdeményezésre, mint pl. a tárgyalt korszak végén beinduló nagy agrárifjúsági és ifjúmunkás mozgalmakra (KALOT, KALÁSZ, EMSZÓ), ahol a magyar jezsuiták szintén kezdeményező részt vállaltak. Petruch Antal már mint fiatal jezsuita szabad idejében nagy szeretettel kutatta magyar rendtársai történetét. Hosszú évekre terjedő kutató, gyűjtögető munka után érlelődött meg benne az elhatározás, hogy megírja rendje hazai történetét. Több kötetre tervezte, elsősorban saját kutatásai alapján gyűjtött kéziratos anyagra támaszkodva.