Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában [antikvár]

A kiadói borítója kicsit szakadozott. A táblák szélei és sarkai kissé kopottak.
Az afrikai vadászat, a szafari, kevesek kiváltsága volt és maradt; a veszély illúzióját, az egzotikus élményt is luxuscikként fogyasztja, aki teheti. Kittenberger Kálmán a szegény sorsú diákok jellegzetes választásaként tanítóképzőt végzett, a hétfalusi csángó községek egyikében, Tatrangon volt néptanító. Természettudományos érdeklődésének, kitűnő megfigyelőképességének köszönhette, hogy végül is a Nemzeti Múzeum megbízásából 1902-ben afrikai gyűjtőútra indulhatott. Pályája során hat ízben járt Afrikában, hadifogságba is az őserdő közepén került az első világháborúban: futárral hívták elfogatása színhelyére, s öt év internáló tábor akasztotta meg vadászati sorozatát. Az afrikai kontinens keleti és középkeleti vidékeinek és gyűjtőmunkájának leírását szakfolyóiratokban ismertette, és olvasmányos vadászkönyveiben foglalta össze. A Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) vadászat módszertani kézikönyv és izgalmas vadászkalandok gyűjteménye. A legveszélyesebb nagyvadak - oroszlán, elefánt, kafferbivaly, orrszarvú, leopárd - szokásairól, vadászatának módjáról esik a legtöbb szó, de a szerző módot talált a tarajos sün, a földimalac, a madarak leírására is, sőt a szükséges vadászfölszerelésekről és a trófeák szakszerű kezeléséről is tájékoztat. Izgalmas vadászkalandok, sok-sok tévhitet eloszlató pontos megfigyelések teszik vonzóvá Kittenberger írását. A sikeres és sikertelen elefántvadászatok, kockázatos rinocéroszkaland, bivalyvadászat, óriásdisznó-űzés izgalmai mellett megismerkedhetünk az őserdei élet minden kellemetlenségével - és szépségével. Mert a szórakoztató, különleges világába bevezető könyv szerzője, Kittenberger Kálmán igazi Afrika rajongó, a természet tudós vizsgálója és szerelmese.