Abesszínia, Afrika Kánaánja [antikvár]

Részlet: I. HABES MADÁRTÁVLATBÓL Kering a sas. Fölötte a nap, a ragyogó végtelen égbolt. Mintha csillogó kristály volna a szárnya. És a mélységben fényfolyam. Ott zúgja a tenger a világ lélegzetét, - két kontinens örökös érverése lüktet; Arábia és Afrika partja között hat órán át árad és hat órán át visszahúzódik a víz, ma éppen úgy, mint tegnap, ezer évvel ezelőtt éppenúgy, mint a legtávolabbi időkben. Vájjon hány hullámot vet ? Hány vihar szántotta színét ? Csapkodja a sziklákat, ordítva támad a kövekre, csikorogva kalapálja, csiszolja őket. Odasimul az őskori óriásokhoz, átöleli és simogatja őket, beszél és csacsog örökkévaló dolgokról. A feltornyosuló sziklák között fényes vonal: az országút, amely Adana-ból, a mai Ádenből Mariaba-ba, a szabeusok országának fővárosába vezet. Az út mentén hegy, hátán Sába híres városa. Ott él Arábia leggazdagabb népe, melyet egyre gazdagabbá és gazdagabbá tesz kereskedelme: hatalmas karavánokat menesztenek a szárazföld mélyébe s cédrushajókat a szemben fekvő Afrikába, ahol az izzó homok partmenti csíkja mögött nagy és gazdag föld emelkedik mind magasabbra: »Hagasa Ager«, Habes ősrégi országa.