Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában [antikvár]

Kiadói borító egy helyen enyhén felszakadt.
Kalandos kukucska, ennek nevezném a Telihold a Kilimandzsáró felett, a Tűzözön és hóvihar és a Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában című könyveim műfaját. Az ember jár-kel a világban, bekukucskál ide, bekukucskál oda, változó benyomások érik, melyek hatására gondolatsorok, vélemények formálódnak és olyan összefüggések világosodnak meg, amelyek egy helyben ülve sosem mutatkoznának. Az ember jár-kel a világban, bekukucskál ide, bekukucskál oda, mert ugye arra a mai rohanás mellett nincs idő, hogy a nagyon érdekes helyeken, témáknál hosszan elidőzzön. Az események sora viszont izgatja a fantáziát, a látványok változatossága újabb ismeretek megszerzésére ösztönöz és mindezek hatására saját életének és környezetének egy-egy momentuma újra felbukkan, amely ilyenkor gyakran átértékelődik, más színt kap. Aztán amikor az ismeretek halmaz az emlékezés erejével képessé válik összeötvözni a múltat a jelennel, hirtelenjében sokkal kézzel foghatóbbá, átláthatóbbá válik a világ és felszabadultabb lesz a gondolat. A gondolkodás szabadsága szüli a manipulálatlan véleményt, mely az értelmes élet egyik alapja, a normálisan működő világ fontos záloga. A kaland pedig maga az élet sora a világban, hisz' a nagy kaland már ott kezdődik, amikor anyáink erejével átkerülünk a szorongató, forró alagutakon, és ott végződik, amit pontosan meg sem fogalmazhatunk, hisz' meg sem érthetünk... A kalandos kukucskán tartsanak hát velem, aztán amikor elfogy az én mondókám, folytassa ki-ki kedve és vérmérséklete szerint a kedves kukucskát és ha felfedez valamit, amit addig nem ismert vagy nem látott, bátran mondja el környezetének. A tapasztalatok szülte véleményét mondja el bátran, hisz' egyedül így formálódik, így lesz érthetőbb, elviselhetőbb a világ és válhat egyre gazdagabbá életünk.