Kukoricaisten gyermekei [antikvár]

"Régóta vágytam Mexikóba. Mindig érdekelt sokoldalúsága, a hihetetlen nagy ellentétek és a soha nem látott egzotikumok. Milyen lehet az az ország, ahol havasok magasságában, trópusi dzsungelek sűrűjében, napégette kaktusz-sivatagokban és óceánba nyúló iszapos mangrovékban járhatok, érdekelt az a táj, ahonnan a klasszikus örökléstani kísérletek révén világhírűvé vált virág, a csodatölcsér származott. Vonzott, hogy itt van a Föld legnagyobb belső területű piramisa, egyik legöregebb fája, a mezo-amerikai indián kultúránk legtöbb halott emléke és élő hagyománya. Kíváncsi voltam arra a népre, amelynek ősei először kosárlabdáztak, először ízlelték a csokoládét, először illatosítottak vaníliával és először hódoltak a dohányzás és a rágógumizás szenvedélyének. Érdekelt az az ország, ahol Földünk harmadik legfontosabb gabonája, a kukorica született, ahonnan annyi szép virágunk és fontos haszonnövényünk származott, s ahonnan a radírgumi és a kaktusz világhódító útjára indult. Szerettem volna megismerni annak a népnek az utódait, akiknek természetismerete, növényszeretete, virágkultúrája ősibb és gazdagabb volt az európainál, s akiknek földje még ma is kincseket őriz: az ősi kultúrák még fel nem tárt becses értékeit és modern világunk fekete aranyát, az olajat. Érdekelt, hogyan élnek ma azok az emberek, akiknek ősei ezrével áldozták fel isteneiknek embertársaikat, akik képesek voltak isteneik kedvéért önként is kútba, tűzbe ugrani, s akik oly tüzes hévvel s annyiszor harcoltak később szabadságukért, függetlenségükért. Botanikus vagyok. Szeretem a természetet, és érdekelnek az ember kulturális alkotásai. Könyvem nem útikalauz és nem természettudományi leírás. Csak azt mondom el benne, amit Mexikóban átéltem és amit érdeklődésemnek megfelelően láttam. "