A szociálizmus és a társadalmi harcok története III. [antikvár]

A szocializmus történetének harmadik része az újkort tárgyalja, a XIV. század végétől a XVIII. század végéig. Tartalma szerint két szakaszra oszlik: az első a parasztháborúkat öleli föl, a második az utópiákat és az utópista bírálatokat. A középkor fölbomlása a parasztság heves harcai közepette ment végbe. A városi gazdaság következtében a parasztság megerősödött és mindenütt arra törekedett, hogy elveszett szabadságát visszaszerezze. A földesurak ellen folytatott harcok gyakran egybekapcsolódtak a városi szegénységnek a patríciusok elleni harcával, úgy, hogy tulajdonképpen a dolgozó néposztályok fölkeléseivel van dolgunk. Ezekben a fölkelésekben lángoltak föl utoljára a középkori eretnek jellegű kommunisztikus törekvések. A német parasztháborút úgy tekintem, mint az első német forradalom (1516--1536) egy részét, amely magában foglalta a reformációt, az egységmozgalmat, a parasztháborút és az újrakeresztelkedők háborúját. A második szakasz a nagy utópistákat tárgyalja és Mórus Tamás, Campanella Tamás, Vairasse Denis, Meslier, Morelly társadalombírálatát, ezenkívül foglalkozunk még a polgári tulajdon társadalomtudományi megalapozóival is, mint aminők Hobbes, Locke, Linguet, Smith Ádám és Paley William voltak. Az olvasó minden egyes esetben megkapja ezeknek a harcoknak és irodalmi termékeknek megfelelő történelmi, politikai és szociális kereteit, amelybe beillenek. A mozgalmak szellemi úttörőivel rendszerint behatóbban foglalkozunk. Berlin-Karlshorst, 1921 október havában. A szerző.