Az irányító csoport [antikvár]

Részlet a könyvből:"A "rendszerváltás" igen sántikálva indult. Kezdődött azzal a ténnyel, hogy a futó pártok száma csak 65 lett, mellyel a Világ előtt ismét sikerült bemutatni, hogy milyen "vállaklozóképesek" vagyunk. A munkáról, hazaszeretetről, de pláne a közel kétmillió nyugati emigránsról egy szó sem esett. Dehát ezek igazán lényegtelen szempontok egyesek szemében.1.) A munka azért nem érdekes, mert a Népköztársaság "dicső" ideje alatt, kis piros pártkönyvecskével el lehetett kerülni és Kádár János és Grósz "urak" alatt rájött a magyarság az eddig évszázadokon lappangó tehetségére: a kalmárkodásra. Lehetőleg, persze nyugati árucikkekkel, hiszen ezzel is elismerjük, hogy van ám lelkiismeretünk és a magyar ipartermékeket mi magunk értékeljük le - finoman kifejezve. Persze, lehetőleg hangosan és feltűnően, hogy a nyugatii tőkések akiknek kötelessége ugyebár a "rendszerváltást" finanszírozni - szintén tudomásul vegyék, hogy Magyarország milyen jó talaj a befektetésre. Olyan "szorgalmat", termelési eredményeket amit a gyári munkások, építő munkások, mérnökeikkel együtt nyújtani, nem beszélve az üzletek kiszolgáló "dolgozóiról" - nehéz egy nyugatosnak megemészteni. Elfordulni csak azért nem mert, mert hátha a másik oldalon, ahova most néznek, még jobban lógnak. Így a munka igazán nem lehetett választási téma, sőt megemlíteni sem tanácsos, mert van ám kopogtató cédula is a világon."