A Rákosi-korszak [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a könyv egy félig-meddig elfeledett korszakról szól. A magunk mögött tudott ezredforduló előtti utolsó évtizedben - mindmáig lezáratlan - rendszer-átalakítás vette kezdetét. Ennek részeként megindult Magyarország huszadik századi történetének visszatekintő átértékelése is. Az ún. rövid huszadik századnak (1918-1990) a Horthy-korszak több mint egyharmadát, a Kádár-korszak pedig közel felét tökötte ki. Közöttük az átmenet bő évtizedének is felfogható az e kötet lapjain felelevenített Rákosi-korszak (1945-1956), de az nem csupán rövidebb volta miatt különbözik az őt körülölelő periódusoktól. Sokkal inkább azért, mert a másik kettő - politikai karaktere, társadalomszervezési jellemzői diametráhsan eltérő volta ellenére - stabilizálódott: mindkettőnek volt konszolidált uralmi rendet teremtő s ekként működő időszaka. A Rákosi-korszakról ez nem mondható el. Ebben az alig több mint évtizednyi időszakban rendszerváltó és rendszeren belüH fordulatok sora követte egymást. A második világháború utáni évtizedben az egymást váltó politikai berendezkedések egyike sem stabilizálódott. A kommunista pártegyeduralom konszolidálásának hiánya leginkább az átmenetiséget, az ideiglenességet állandósította. A Rákosi Mátyás nevéhez kötődő terroruralom rendszer-átalakító próbálkozásainak egymás utáni kudarca, majd nyilvánvaló csődje vezetett 1956 őszén a rendszer összeomlásához, a forradalomhoz. A Rákosi-korszak viszonylagos elfeledettsége ugyanakkor nem feltétlenül rövidségére s nem csupán a két másik korszak közé zártságára vezethető vissza. Az 1990 körüli rendszercezúra után a másik két korszak iránt eltérő okokból lett intenzívebb a visszatekintő kíváncsiság. A Kádár-korszak politikai lezárulása, történelemmé válása miatt keltett evidens érdeklődést. (No meg azért, mert a rendszerváltásban szerepet vállalók nem kerülhették meg öndefiniálásukat, illetve a folytatólagos közéleti részvételhez szükséges újrapozicionálásukat.) A Horthy-korszak iránti érdeklődés reneszánsza szintén több tényezőre vezethető vissza. A politikai közgondolkodásban volt olyan felfogás, amelyik az államszocializmus rendszerét mintegy kisiklásnak, szervetlen különútnak (Sonderweg) tekintette a magyar történelem menetében. A másik ok pedig az volt, hogy az államszociahzmus évtizedeiben a két világháború közötti időszakot a rendszerideológiához rendelt egyoldalúsággal ítélték meg. Ez beszüremlett a történeti feldolgozásokba, s az aktuálpolitikához igazított