A késő középkori nagyhatalom [antikvár]

A MAGYARORSZÁGI ANJOUK L isszancz a magyar, sóhajtva néz vissza, Te dicső hajdankor! fényes napjaidra" - Arany János Daliás idők című clbc-^ ^ szélő költeményének kezdő soraiból 7 T V nosztalgikus hangulat árad, amikor a költő a szabadságharc leverése után visszagondolt az Anjou uralkodók időszakára. A két nagy formátumú király, I. Károly és különösen fia, I. Lajos uralkodása álcaiában pozitív példaként élt s él a cörtcnelmi emlékezetben, nem véletlen, hogy ez utóbbi királyunk a Nagy elönevet is megkapta. Pedig a történet egy 12 éves gyermek reménytelen küldetésével indult: Caroberto 1300-ban minimális támogatással indult Nápolyból, hogy megszerezze a magyar koronát a törvényes királytól, IH. Andrástól. A latin közmondás szerint a szerencse az erőseket segíti - ami I. Károly esetében talán fokozottan érvényesük. Ugyanakkor mindenkeppen ki kell emelnünk az uralkodó rátermettséget, aki a 14. század első két évtizedében számos olyan politikai helyzeten kerekedett felül, amelyekbe valószínűleg más királyok belebuktak volna. Az oligarchák feletti győzelem után pedig intézkedéseivel egy jól működő államot hozott létre. Magyarország „az óhajtott béke nyugalmának örült, és mindenfelől békességben volt ellenségeitől", mint azt a korszak egyik krónikása világosan látta. Az erős Magyar Királyságot öröklő I. Lajos folytatta az apja által kijelölt utat, s haláláig „hazánk elsőrendű európai nagyhatalomnak számított, amely a század végéig sikerrel vette fel a harcot a kereszténységre támadó két »pogány« hatalommal, a litvánnal és a törökkel -ahogy a korszak kiváló kutatója, Bertényi Iván megfogalmazta. - Kulturális fejlődésünk is méltónak mutatkozik országunk nemzetközi politikai súlyához." Az Anjou-kor stabilitásának évtizedei pedig különösen felértékelődtek a 14. század végi polgárháborús és az oszmánok által fenyegetett helyzetben. 'f'TS' .?á I i »^ y/ , I í ;! 'i 1. / m ^¦.f't T,' ¦ - > ' rl . il ' - .